…............A Móricz Zsigmond körtéren ott volt a talponálló.

…............A Móricz Zsigmond körtéren ott volt a talponálló.

….. Nagyon rég volt. Ott laktam a környéken, mint gyakorló házas egy főzni kevéssé tudó hölgy férjeként. / Látjátok, milyen udvarias tudok én lenni?/

….. A pulton egy tálcán napi menüként szerepelt a rakott kel. Viharos sebességű fogyásának azon két oka, hogy nagyon ízletes és nagyon olcsó volt, bizonyította a talponálló nem éppen elegáns közönségének finom ízlését és vékony pénztárcáját.

….. A közönség vegyes voltára jellemző volt, hogy jólöltözött fiatalok álltak a kerek asztalok mellett és nevetően, kétpofára habzsolták a finomságokat. Mellettük nyugdíjasok ették olcsó köreteiket, sőt előfordult olyan is, aki sóvár szemmel leste a maradékot. Nyüzsgő, pezsgő élet folyt. És jó kaja.

….. Most nem a múlt megszűrt szépségein akarok nyavalyogni, csak arra utalok, hogy régóta ismerem ezt az étkezési formát. Meg kell jegyeznem, hogy 1960 táján még a Bristol szálló emeleti éttermében a zöld és fehér abroszú asztalainál, a feketenadrágos , barnazakójú pincér beafsteakjét is ugyanilyen örömmel élveztem.

….. Szerettem a jó konyhájú kifőzdéket, szeretem ma is.

….. A Fehérvári úti piac karzatán több csábító pulton kínálnak ételt. Szeptemberi pesti utam alkalmával babgulyást és káposztás cvekedlit kértem, kisadagot, cukorral és feketeborssal. Egy ifjú, nevetős és teltkarcsú galambocska adta az ételt és aprója nem lévén, csak legyintett, mondván:

„Egye csak, majd később fizethet.”

….. Legutóbb is odamentem vásárolni és ebédelni. Nézegettem az ételeket és nyaltam a számszélét, mikor felfigyeltem a jókedvű eladó hangjára, aki csengő hangon csilingelt a pult mögött: „csókolom Irmanéni” Van Irmanéni!

Finom Irmanéni „ Oldalt pillantottam. A környezethez képest kirívóan jól öltözött korombeli hölgy, (na jó, nem olyan öreg) állt a pult előtt és feszült figyelemmel vizslatta az étkeket. Vékony arca ráncoktól sűrűn barázdált. Vékony ajkán kevéske rúzs, fejének havas csúcsán a haj gondosan rendezve, takaróként régimódi kalappal fedve. A szeme csillogva tapadt az étkekre, csak szavai árulkodtak, érdeklődése, hogy kisadagot kaphat-e és a krumplipüré nem túl száraz? Még kérdezett néhány ételről, de megmaradt a kisadag krumplipürénél. Adom Irmanéni, és leány mélyen merítette kanalát a tartályba. Irmanéni, egy csepp szaftot, csak az íz kedvéért és a szaft alján 3 kis darabka húsféle szorult a kanálba, véletlenül. Kisadag püré, Irma néninek kiáltott a leány a pénztárnak és nyújtotta mosolyogva a tálat.

Irma néni állt, a kanállal finom mozdulatokkal ette a pürét. Kabátján szőrmegallér, karján kis retikül, a nyitott kabát alatt a gallérnál diszkrét kis sál, harisnyás vékony lábai ragyogó kis cipőkben, és sokan kívánnak jó étvágyat. Ismerik Irma nénit.

….. A kis öregasszony az ott megforduló emberek szeretetében csomagoltan jár naponta ebédelni, apró testéhez mérten kéri a kis adagot, de....

….. A fene ezeket az ételadagolókat, tévedhetetlenek. Tudják, hogy talán az élet más és érdekes, a főnök sem morgós. Nem hallotta senki, hogy a kis adagot miért nem kiskanállal méri az eladó.

….. Nagy a forgalom, jók az ízek.

….. Irma néni holnap is fog jönni.

….. Jó étvágyat Irma néni, remélem, holnap is látjuk.

….. Ugye mennyivel jobb ilyen helyen enni, mint egy unalmas étteremben?