….. Január 13-án történt még egy apróság. Kossa István Beszkártos és szakszervezetis, MUSZ-os néhányadmagával a havon közelgő, fehérruhás orosz katonák elé menve átadták magokat az oroszoknak. Megszöktek. Az ő számukra egy új szakasz kezdődött.

….. Az előzmény 1942 április végén indult, behívóval a nagykátai katonai parancsnokság tápiósülyi kirendeltségéhez, a 401-es Musz század felállításával.

….. Nincsenek adataim más forrásokból a MUSZ valódi mibenlétéről, csak a hallomások, itt-ott fellelhető utalások.

….. „Munkaszolgálatos és fogoly nem ülhet kocsira, csak gyalog mehet.” Vitéz Jány Gusztáv parancsa.

….. Egy kicsiny adalék.

….. Karsai Elek dr. munkája „fegyvertelen álltak az aknamezőn” nem került eddig a kezembe és a keresés mint ritkaságot jelzi.

….. Aki tud adatot, kérem elküldeni és szíves engedelemmel, megjelöléssel beillesztem a posztba.

….. Ezeknek az embereknek a sorsa olyannyira megrázó, hogy nem találok szavakat elmondani.

….. Január 14-én este Urivnál eldőlt a helyzet. A magyar egységek szétszórva, az orosz erők uralják a helyzetet.

Jány töpreng, igaz megkötött kézzel, a tehetséges katona a gyenge emberrel vívja a harcot és a gyenge ember győz. 14-én járja a frontot, felméri a veszteségeket, látja a katasztrófát. Elhatározza, reggel felhívja von Weichs vezérezredest.

….. Jány még nem tudja, hogy bő 50 km-re a 20. hadosztály nem a színházi előadásban gyönyörködik. A 18. gyalogezredhez megérkezett a váltás, a katonák összecsomagolták kis motyóikat, a hátizsákokra borulva aludtak a fedezékekben, félig nyitott szájuk szegletén lefutott a nyál a pörkölt és a nokedli álombeli ízére, a fiatalabbja asszonyi domborulatokról álmodott mosolygó fénnyel hunyt szemében, a felváltó erők még nyugodtan, mit sem sejtve aludtak, mikor Scsucsje felől 5:40-kor megdörrent az ég.

….. Kiss Józsi azt álmodta, hogy a szél becsapja a kaput és akarta mondani Annuskának, csukd már be lelkem, mikor a fedezéket eltaláló gránát elvitte a tetőt és a jeges levegő rájuk zuhant. Aki ott halt meg, szerencséjére megspórolta az elkövetkező szenvedéseket.

….. Egy órán keresztül tombolt az ég, aztán hirtelen csend lett. A zsibbadt süket csendet egyre erősödő mormolás törte meg. Amint a fedezékekből kipillantottak, dermedten álltak. Az állások előtt 80-100 méterrel lassan gördült a páncélosok acélfala feléjük és a fal mögött vonult a gyalogság.

A 3 km. szélességben hömpölygő acélóriások mögött az orosz gyalogság keskeny oszlopai nyugort léptekkel vonultak, az élen a tisztek, előremutató karjukkal. Nem zengett a hurrá, nem cikáztak az emberek, gyilkos, komor léptekkel jött a végzet.

….. Reggel 7 órakor a 3. harckocsi-hadsereg tankjai és a 18. szovjet lövészhadosztály katonái elérték a 48. ezred védőkörletét. Percek alatt áttörték. Az I. és a II. zj pillanatok alatt megsemmisül. A III. zj kétségbeesetten harcol. Visszavonulás kizárva. Lészay ezredes. 10 óra. Horvay alezredes rohamot vezénye, a III. zj is megsemmisül. A 48. ezred megsemmisült, másnap reggel lészay 200 (!) főt számlál össze, a maradék.

….. és Jány hadsereg pk. felhívja a „B” hadseregcsoport parancsnokát.

….. A hadseregcsport parancsa nem engedélyezi a visszavonulást. És a jó katonát legyőzi a gyenge ember. Még 9 nap és megszületik a hírhedett hadparancs. Nem idézem, aki akarja a googlen fellelheti. A véleményem:

….Aki ilyen parancsot kiad, a saját hadseregéről, a katonák emberfeletti szenvedéseinek tudatában, az a halál minden formáját kiérdemli.

….. Térdrehullva a csodálatos hősök emléke előtt kiálltok az úrhoz:

Uram, meddig, miért?

…. Miben vétkeztek, ők és az ártatlan itthoniak?