A VÁLÁS. /A Zsókasorozat végefelé./

2012/02/08. - írta: Emilke mesél

...............Emlékeztek még a Zsóka sorozatra?

...............Emlékeztek még a Zsóka sorozatra?

.. Elváltak.

A férfi mint elefánt a vadonban, mindent legázolva csörtetett álmai után. Mikor néhány év múlva a szakvizsgabizottság előtt állt és nyugodt hangon olvasta föl kihúzott tétel címeit, a vizsgabizottság egyik tagja jóindulatú mosollyal mondta. Tegye vissza kollega ezt a tételt, maga ezt nálam nem fogja tudni. Felnézett. 12 év harca, az élet áldozata és valaki azt mondja, hogy ő ezt nem fogja tudni. Felszegte a fejét, a hangja keményen csengett. Miért, mit kell tudni, ami nincs a tankönyvben? A vizsgáztató elmosolyodott. Tetszett neki a jelölt bátorsága. Semmi rendkívülit, csak azt, ami a könyvben van. DE AZT KELL TUDNI !

.. Bólintott. Rendben. A bizottság elnöke, a szívsebészet professzora bátorító tekintetett vetett rá. Amikor a kritikus részhez ért, sorolni kezdte a betegség fázisait, a régebbi kezeléseket megemlítette és rátért az új eljárások felsorolására. Pontokba szedte, maga előtt látta a könyvben a szöveget és mikor elkezdett egy részt, megjegyezte, a következő bekezdés szerint, … a Bizottság nevetésben tört ki. Nevetett az „illetékes” személy is, azt kérdezte, mit csinálna, ha...

.. Nem tudom, ez bizonyára meghaladná a képességeimet, segítséget hívnék.

.. Igen, igen, de mit gondol, mit találna abban az esetben?

.. Meg lennék lepve, ha azt találnám, amit elképzelek, mert még eddig minden esetben mást láttam.

.. Nevetés volt a válasz. Köszönjük.

.. Jól vizsgázott. Az eredményhirdetés előtt kávéztak. A jelöltek feszengtek, ő nyugodtnak érezte magát. Az elnök mikor a nevét felolvasta, felnézett.

.. A kollega 12 éve végezte az egyetemet és ma, minden nehézség ellenére itt áll közöttünk, akik egyenes úton , simán jutottak el a megmérettetésig. Elismerésre méltó céltudatossággal érte el a mai nap a célját, gratulálok.

A tüdő és mellkassebészeti tételét is jól megoldotta, mint

Dr. Barna László, a magyar tüdősebészeti társaság elnöke megjegyezte.

.. Mindenki nevetett, csak az ő füle lett piros. A jeles eredménnyel elégedett volt.

.. Amikor az oklevelet megkapta, hazavitte és szótlanul adta az apja kezébe. Megnézte, egymásra néztek, egyszerre mondták: Köszönöm.

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr708315724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

60145 2012.02.08. 21:26:33

Egy barátom jelentős megszakítással lett orvos, kórházigazgató, városi főorvos. Nem tudhatom, hogy neki ez mibe került. Annyit tudok csak: bölcs ember.

193225 2012.02.08. 21:31:47

Meg mered kérdezni, hogy boldog is, Megkérdezed, hogy megérte? Ki tudja? Még nem ez a befejezés, talán azt fogom az antológiába betenni.

210560 2012.02.09. 08:41:50

Emilke, kedvenc közhelyem: Az álmok veszélyes dolgok...ha nem vigyázunk, még megvalósulnak! :) várom a mindent eldöntő befejezést Fanny

193225 2012.02.09. 10:48:22

Fanny, én annyira nem sietek, hogy mindent eldöntő befejezést tegyek. :)))
süti beállítások módosítása