Elakadt a szava.

Elakadt a szava.

Először látott házat, melyek a kifeszített fókabőrök és a hókockák emlékeihez képest óriásiak voltak. Embereket látott, akik bementek a házakba, melyekből gőzölgő bűz, ismeretlen kaparó füst áradt. Az öreg eszkimó járatosan mozgott a házak között, láthatóan nem jelentett számára újdonságot.

Megálltak egy ház előtt, a kutyák vezetőszíját az öreg egy oszlophoz kötötte és bement. Zacskóját kinyitotta egy asztalnál, a sárga rögökből rakott az asztalra, meg néhány színes követ. Az asztal mögött ülő kis emberke izgatottan figyelte, szemében mohó láng lobbant. Színes papírokat rakott az öreg elé és nyúlt a rögökért, de az öreg megrázta a fejét és visszahúzta a rögöket. A kis emberke még rakott a papírokhoz, az öreg visszavett a rögökből, még növekedett a papírhalom, végül az öreg bólintott és felmarkolta a halmot, A kis emberke felkapta a színes köveket, sárga rögöket és gyorsan a fiókjába rejtette. Mindketten elégedettek voltak. Az öreget az ajtóig kísérte és hajlongva mormolta, legyen máskor is szerencsém.

Az öreg néhány házzal tovább ment. Ahol megállt, zajok szűrődtek ki az ajtón, Kupacka számára ismeretlen szagok és az arcán régóta először meleget érzett. Bent a házban soha nem látott fény volt, a levegő kissé füstös és meleg.

Az öreg beszélt egy terjedelmes asszonnyal és egy férfival. Kupackát leültette egy alkalmatosságra. Néhány férfival kiment a szánhoz. Kupackának a kezébe a termetes asszonyság egy edényben meleg italt adott, a hihetetlen idő mindjárt jobb lett.

Hosszú idő után jött be az öreg a férfiakkal. Csomagokat hordtak egy szobába, ahova néhány lépcsőn mentek fel. Kályhában lobogott a tűz, meleg volt. Ételt hordtak a kutyáknak, a bőröket hordták a szobába. A szánokat zárták el egy ajtó mögött. Kupacka csak bámult. Nagy faedénybe gőzölgő vizet hordtak, egy nő jött Kupackának segíteni és a vízben valami ismeretlen anyaggal dörzsölte a bőrét, melynek nyomán a víz habos lett és színe sötét, mint a fókabőr.

Gyúrták, gyűrték, sikálták Kupackát, szárazra dörzsölték. Körmeit levágták és furcsa ruhadarabokat adtak rá. Puha anyag, vékony ing és egy picike nadrág, aztán egy másik nadrág és a lábára egy bőrt húztak, arra egy kis fókabőr papucsot. Haját kiáztatták és szárazra dörzsölték. Ismeretlen folyadékkal kenték be fejét, bőrére kenőcsöt kentek. Olyan szaga lett, amilyen még soha nem volt. Csak állt és alig mert mozdulni. Vizet cseréltek és az eszkimót is kezelésbe vették. Mire vele is elkészültek és felöltöztették olyan ruhákba, amik agyon jól néztek ki, de aligha lettek volna alkalmasak kifogni egy halat. Nem is volt szükség rá. Az asztalra formás edényeket tettek, és gy illatozó ételt tettek, hogy a szájukban összefutott a nyál. Az eszkimó és Kupacka jókedvűen csámcsogtak de ez azon a tájon a tetszés kifejezése volt, nekik pedig nagyon tetszett.

Elfáradtak. Az ablakon kívül már sötétedett. A meleg kályha körül lépegetett Kupacka és nagyon élvezte a tagjait simogató hőt. A leterített, néhány bőrön próbálgatta Kupacka a könnyű bőrt a lábán és fogatlan szája a füléig ért az örömtől. Az meg aztán végképpen megnyerte a tetszését, hogy egy külön helységbe menve tudta elintézni a dolgát, bár hideg és kissé büdös volt, de hol volt ez a hómező hűséhez.

Az ágy olyan volt, hogy alig mert belefeküdni. Puha, meleg, és még soha nem fogta körül Kupacka testét semmi, mint a dunna, az ismeretlen valami. Csak arra lett figyelmes, hogy az öreg már szuszog, horkant.

Boldogan merült el a dunna alatt.