Becsúszott a szánnal a sziklák közé. Megérkezett. Csuklyáját hátralökte, megállt egy kis folton a kövek közt. Halat vett elő, a kutyáknak adott, egy darabot ő is rágcsált. Tempósan igyekeztek a patakocska felé és a könnyű szánt a vízre húzta.

Üldögélt a barlang előtt. Nézelődött, minden fát, bokrot és követ el akart raktározni magában. Emlékezett, mikor az apja hozta el először és adta neki a rejtett kis paradicsomot. Elment a hajóval, világot látott, rengeteget tanult, mire visszaért, apja már nem élt. Élte az igluk világának megszokott életét. Ügyessége folytán jómódban élt, gyakorta adta a fölösleget a nélkülözőknek. Mikor barangolásai során rábukkant a sárga rögökre, a sziklák némelyikében a színes kövekre, már nem jött izgalomba. Tudta, hogy a világban ezeket a dolgokat értékelik, sokszor álmodott is arról hogy mi lenne,... de lusta volt az álmok után menni. Már egyedül nem látta értelmét. Mikor elindult a lányától az igluból, már abban a korban volt, hogy azt hitték, valahol majd belepi a hó. Az úton a kis halmot alig vette észre, csak mikor a halom egy kissé mozdulni látszott és mintha hangja is lett volna,...

Arra gondolt, ha akkor nem áll meg,... De nem gondolta végig.

Etette a kutyákat, ült, vakargatta a fülük tövét. Elsétált a tengerpartig, mindig elejtett egy fókát, a kutyák hazahúzták. Egy nap elindult, a szán helyett kis csomagocskákat kötött az állatok hátára, jórészt az eledelüket hurcolták. Felkereste a távolabbi sziklákat. Kis zacskókba szedett a kövekből, sárga rögökből. Nézte a csillogó, színes köveket, visszaemlékezett az egykori napsütésre, meleg homokra a talpa alatt. Arra gondolt, Kupacka milyen csodálkozó arcot vágna és vigyorgott. El fog menni még egyszer, határozta el.

Egyenlőre ült. Labradorit köveit rakosgatta, melyek magukba zárva tartották az auróra borealis csillogását és soha nem ismétlődő színek remegő lüktetését, hogy két egyforma nem volt közöttük.

…..

…

Becsukta a szemét. Látta a bőrbe fúródó csonttűt és látta a múltat.

Szívébe édes szomorúság, fájdalom költözött, ahogy mozdult, dereka is nyilallott. Erre magához tért.

Bebújt a barlangba, magára húzta takaróját. A kutyák összébbhúzodtak a fekvőhely körül, jó meleg volt a bőr alatt. Fegyvereit a keze ügyébe igazította és még egy kicsit nézte a beszűrödő fényt.