Tizenöt kutya volt egy fogatban. A fogat könnyedén húzta a 800 kg-ot. Ebből az eszkimó többnyire a felét a kutyák élelmére szánta. Az állatai ennyi terheléssel naponta könnyedén teljesítettek 140 km-t. A „Barátnő” nehezebb szánjához a saját fogatából kétkutyát áttett, így a 17-13 felállásban ügettek. Elgondolása szerint még öt napi út állt előtte, élelem 7 napra volt elegendő vadászat nélkül. Számított arra, hogy időnként a nőket fel kell tenni pihenni, a saját pihenésére is gondolt. A hóviszonyok, a hőmérséklet jó volt. A partvonallal párhuzamosan haladt. Este ismerős dombvonulatot látott. A kutyák is felismerték az utat és jókedvűen húztak. Megálláskor alig akarta a hóra feküdni pihenni, csal toporogtak, de az öreg hajthatatlan volt. Az evés és pihenés ideje volt. Sorba vizsgálta a lábakat, megkente és a két szán között kifeszített bőr melletti szélárnyékba terelte..A falkavezér fejét megsimogatva, beszélt. A többi állat hangosan méltatlankodva követelte a simogatásból a saját részét is. Az eszkimó csak ezután vette elő saját haldarabját és telepedett a bőrére. A nők utánozták és az ő kutyáik is szófogadóan viselkedtek. Az első napon túl voltak.

A negyedik napon este a parton voltak. Az eszkimó a víz széléről bepörgette hálóját a vízbe és a kutyák vágtatva húzták a partra.. Néhány dobás után halomba gyűlt a friss vacsora, meg egy zsákra való másnapra. Reggel korán az öreg felfordította a szánokat. A nőkkel egy bőrzsákban vizet hozatott és a szántalpakat megkente A víz gyorsan megfagyott, a többszörös kenéssel egyenletes jégkéreg képződött. A visszafordított szánok indulás után szinte repültek. A látóhatáralján szaggatott vonalak tűntek föl, egyre növekedtek. A nők izgatottan kiabáltak egymásnak és mutogatták a soha nem látott dolgokat. A kutyák minden noszogatás nélkül vágtatni kezdtek, felugrottak a szán végére, nehogy lemaradjanak.

Úgy érkeztek a házak közé, mint a vihar. Az eszkimónak hangosan kellett kiabálni, hogy megálljanak. A fogadó előtt a két falka hangos vonyításba kezdett, még ugráltak is. Csak a vezérkutya morgására csillapodtak kissé. A zajra kijöttek a fogadóból és örömmel üdvözölték az öreget. Kupacka is előkerült, az öreg nyakába kapaszkodva dörzsölte az orrát az eszkimóhoz.

A ztán behordták a csomagokat. Az eszkimó a szánokat és a kutyákat látta el. Mire végzett és a szobába indult, már javában sivalkodtak a lányok. Kupacka gyakorlott irányítása mellett álltak egy meleg vizes dézsában és fürdették őket. Nagyon élvezték az ismeretlen dolgot, bújtak az ismeretlen ruhába és kitisztított bőrruháikba. A gyereket is megfürdették, jó meleg vízben, szárazra törölték. A szobában hamar megszáradtak és nagyon élvezték a meleget. Lent már készítették a tányérokat, szedték a nagy tálba a zöldségeket, húsokat.