Igazából nem is Barnard volt az első.

Igazából nem is Barnard volt az első.

A szív körüli szent borzadály valahol a nagyon távoli ködös múltba vész. Már az egyiptomi szentélyek balzsamozó papjai is visszarakták a bebalzsamozott holttestbe a mellkasba a szívet. Talán az azték papok is szent borzongással ették a sült emberi szíveket, melyeket hajnaltájt téptek ki az áldozatok mellkasából, éles obszidián késeikkel felhasítva,..

Talán Billroth, a neves sebész is erre gondolt, mikor kijelentette, hogy az a sebész/orvos, aki a szívet „érinti” gyilkos és az orvostársadalom tisztes képviselőinek megvetése fogja sújtani! Volt ez pedig az Úrnak 1870-es esztendeiben. Talán..

Az, hogy Dr. Ludwigh Rhen, frankfurti sebész erről mit sem tudott, az is könnyen elképzelhető, mert munka után talán békésen elsörözgetett a Stammtischnél és gurította a kugligolyót, mikor 1896 szeptember 9-én a sörös fiú izgatottan hívta, hogy azonnal menjen a kórházba, mert hoztak egy beteget. Kihörpintette a sörét, kezeit sajnálkozva tárta szét, uraim, hív a kötelesség. Bajszát megtörölve, sietősen ment a kórházba.

Wilhelm Justus 22 éves fiatalember sápadt verítékkel feküdt a hordágyon. Egy verekedésnél, ahol a jóféle majnai léből több fogyott a szokásosnál, valami okból mellkason szúrták. Rhen doktor kíváncsi ember volt, így az ifjú műtőasztalra került. Valószínű, hogy nem látszott, hogy ez egy szívszúrás, mert Rhen doktor elindult a szúrcsatornán a szúrás nyomában. Mikor elérte a feszülő szívburkot, amelyből szivárgott a vér és látta a burok mögött a feszes lüktetést, mit is gondolhatott? Nocsak! És mert józan paraszti ésszel rendelkezett megszüntette a túlnyomást egy metszéssel. A kiömlő vér több törlőkendőt átitatott, de a szív, néhány rángás után szabályosan működni kezdett, csak egy kis lukon spriccelt a vér. A műtősnő Rhen doktor kezébe csapta a tűfogót és a doktor automatikusan a luk mellé öltött az izomban, megcsomózta a fonalat, az asszisztens elvágta a csomó felett. A spriccelés megszűnt. Még néhány öltéssel a szívburkot is bevarrta, zárta a mellhártyát. Kicsit húzta az orrát, hogy a mellhártyával mit csináljon, de végül is a mellizommal együtt azt is összevarrta.

A bőrvarratot ráhagyta az asszisztensre gyakoroljon kicsit a gyerek. Aztán leszedte a kesztyűit, ledobta a köpenyt és visszaballagott a kocsmába.

Még éppen odaért az utolsó körre, gurított egy kilencest meg egy nyolcast, kért egy Krugot és utánanézett a pincérnőnek, amint dirndlijében elbillent.

Aztán hazaballagott, elfogyasztotta a vacsoráját, és nyugovóra tértek az asszonnyal.

A másnapi vizitnél elégedetten konstatálta, hogy a kissé sápadt betegnek jó a pulzusa és láztalan.

Sőt, széklete és vizelete is rendben.

Csendes őszi nap volt Frankfurt a. Mainban.