Délelőtt az eszkimó a három nővel végigsétált az utcán az új házhoz. Az emberek üdvözölték, örültek, hogy látják. A két új nőt leplezetlen érdeklődéssel nézték. Már elterjedt, hogy az egyik a lánya. Az új ház kéményéből szállt a füst, a hó az úton elsöpörve. Kupacka igen ügyes háziasszony volt, minden a helyén. A kiskutyák hancúroztak az anyjuk mellett, a házból ínycsiklandozó illatokkal csapott ki a gőz az ajtó nyílására. A kis városka legszebb háza lett az utca végi kis dombocskán. A szomszédságban már hárman kezdtek házépítésbe, a hajó alig győzte az anyagokat hordani és az emberek az építkezésen dolgoztak, ahogy a vadászati szezon véget ért. A kisember is üzletet nyitott az irodája mellett, ahol mindenféle dolgot lehetett kapni, színes varrófonalat az asszonyoknak és erős zsinórt a hálófonásra a férfiaknak.

Megérkezett a hajóskapitány is és nyomában sietve a kisember. Kupacka nagy bögrékben illatozó teát hozott és a hajóskapitánynak egy üvegben sötétlő folyadékot. A kapitány illendően kínálta, de az eszkimó ujját tiltón emelve, hárított. Ő ismerte a sötét lé gyilkos hatását népére, a férfiakra, ahogy vadállatok lesznek és a nőkre, amint fetrengő disznókká válnak tőle. A Kapitány helyeslően bólintott. Beszélgettek, üzleteltek, ettek. Az eszkimó egy borsónyi kövecskét adott a Kapitánynak. Kikötötték, hogy fegyvert csak az eszkimó kap, az ő dolga, hogy ki kaphat. A kisember nem is nagyon erősködött, azt igazából nem tudta, hogy mire jó. Szépen elosztották tennivalókat, mindenki elégedett volt. Áthallatszott a szomszéd szobából a nők nevetgélése. Megjelentek az új ruháikban és a bőrök, szőrmék bumfordi öleléséből formásan kerültek elő, hajukban szalagokkal és mindhármójuk arca ragyogott az örömtől. A gyereket is ruhácskába öltöztették, kis puha csizmácskát húztak a lábára,és  szőrös kis bekecskét. A Kapitány a nőkre is gondolva, képes újságokkal ajándékozta meg őket. Csillogó szemmel nézték a képeken az embereket, furcsa ruháikban furcsa tárgyaikkal. A Kapitány egy nagy dobozt adott Kupackának, megmutatva, hogy egy kis pálcikát elővéve,hogyan csinál egy pillanat alatt tüzet. Az öregnek és a kisembernek is egy-egy szerkezetet, amellyel pillanat alatt ugyancsak tűzet lehet csinálni.

Ebédre Kupacka remekelt. A konyháján mindenféle finomság volt, amit a hajó hozott,messze országok fűszereivel, ízeivel és szárított gyümölcsök. Aztán az urak kisember irodájába vonultak, még néhány dolgot megbeszélni. A Kapitány eltette a listát, hogy a következő úton mit hozzon, pénzt kapott, prémeket nézett, melyeket másnap behajóznak. Mikor kisembertől elbúcsúztak, mindenki elégedett volt. A Kapitány visszament a hajóra, az eszkimó új otthonába és remekül érezte magát az asszonyok között a melegben.

Másnap aztán minden holmiját áthordták a fogadóból a házába. Kifizette a számláit, adott ajándékokat az asszonyoknak, akik ellátták, Kupackának segítettek. A fiatalember, aki el-el kísérte vadászni és kutyáit csodálta, az új házba kísérte. Ott választott egy fiatal hímet, két fiatal nőstényt a régi kutyái közül és a kölyökkutyákból 10 eleven példányt. Nekiajándékozta az ifjúnak aki örömében csak ölelgette az állatokat, a kapott szíjon vezette őket és borzasztóan büszke volt a fogatra.

Este a behajtott ablakdeszkák résein kiszűrődött a fény, csak a kutyák vonyítottak időnként az új helyükön, a kellemes vackon összebújva, jóllakottan. A tengerparton az árbockosár felett a hullámok ringatták az olajlámpát. A langyos sötétben puha pelyhekben hullt a hó. Eszkimóföldön tavaszodott, alig volt 3 fokkal fagypont alatt.