…..Messze, messze az időben és szerte széjjel a térben. Valahol a Vág völgyében, hol kövek között zúgnak a habok, halinás tótok fejszéje csattog az erdő fáin és tutajt kötve a törzsekből a Dunáig úsztak, az 1870-es évek utolsó felében küzdött az élettel egy házaspár, Miksa Feuermann, asszonyával, Ceczil Neubauerrel.

Kis szatócsboltjuk mögött, mint abban az időben szokásban volt, laktak egy szobácskában. Itt született leányuk 1877 év

hetedik havának 23-án Trencsén városának kis utcácskájában. Teltek az évek, az aprócska leány formás hajadonná serdült. Az apa arra gondolt, Pesten talán jobban boldogul. Megbeszélte a hitközségben, eladta kis üzletét és elindult a nagy városba. Újpest fejlődő lüktetésében a Tél utcában talált új életet, lakást és bizakodva teintett a jövőbe.

1877 nyarán egy hajó úszott a Dunán, Johann Jacob Wissman, a kormányos Wörth am Mainból tartotta a kormányt. Előre figyelt, talán arra gondolt, hogy mire hazaér Eszékre, fiatal asszonya, Maria Kollenz megszüli gyermekük, mikor csak reccsent a hajó, a sodrás Ybs és Melk között erős volt.

A hajótest keresztbe fordult a mederben, oldalára dőlt, zuhogott víz és pillanatok alatt már a fedélzetet nyaldosta. Ahogy lépett, megcsúszott a vizes deszkán és amint a vízbe zuhant, fejét beverte. Néhány matróz a partra vergődött, Johann a kormányos nem volt közöttük. Fia, István posztumusz született.

Teltek az évek. Eszékről Pestre kerültek és István a hajó helyett a Váci úti Lang gépgyár egy műhelyében az esztergapad mellett állt. Újpesten laktak valahol, onnan járt le a Váci útra dolgozni.

Talán az utcán futottak össze, bár akkortájt ez nem volt szokásban, talán István ugrott be a üzletbe valamiért, ez már nem lehet tudni.

Miksa megszaggatta ruháját, süvét ülve bámult a gyertya lángba, mikor 1896-ban Mirjam Mária lett és elvesztette lányát.

Keserűen átkozta a pillanatot, mikor a Vág kövek között futó habjai otthagyta a Duna homokos partot nyaldosó hullámaiért.

Árva vára az Árva folyó szikláján.