...  A téma új feldolgozása.

Kért egy fél kevertet.

...  A téma új feldolgozása.

Kért egy fél kevertet.

Kézbe fogta a poharat és a lócsárda itatójához akart lépni, mikor meghallotta , vagy csak inkább megérezte a bátortalan, kérő hangot. Kaphatok én is? A hang irányába nézett, egy kócos női fej, rúzsozott, kissé lefelé hajló, telt száj, egy vékony ballonkabát, a kézben egy félig telt sportszatyor, a csapos kérdő pillantására bólintott. Papírpénzt dobott a pultra. Négy lépés után a kerek, magasított kis asztalra támaszkodott. Kortyolni kezdte az italt, szeme előtt fölrémlett az ötven valahány éves kép, mikor hirtelen megkívánta az italt és az első kocsmában mohón nyeldekelte.

Majdnem elnevette magát, mikor újra meghallotta a hangot: Szabad? A francba, gondolta, de a megszokott udvariasság egy biccentésre mozdította a fejét.

Mikor a poharat letette, szeme a magas asztal mellett álló nőre esett, de alig látta. Csak a torkának mozgása árulta el, hogy mohón nyel, meg a kiürült pohár. Az övé még félig tele volt, csak a nő könyörgő szeme és gyors lélegzete jutott el hozzá és a csapos felé vetett tekintetére bólintott még egyet. A nő gyorsan hozta a második poharat.

Csendben iszogatta a maradékot aztán a pulthoz visszatéve az üres poharat, pénzt dobott a bádogra és kifelé indult. Az utcán már majdnem sötét volt, a szél csendesen zúgott és az országút felől az autók zaját hozta.

Elsétált a sarokig, ott hallotta meg a kérdést: Én is mehetek? Odapillantott és meglepődve látta maga mellett a nőt. Messze lakom, morogta. Nem baj, hangzott a válasz.

Vállat vont. Lelépett a járdáról, kinyitotta a kocsiajtót. A nő kicsit meglepődött, de beszállt. Indított, kifordult az útra, mikor meglátta a visszapillantóban a rendőrautó kék lámpáját. Komótosan fordult a sarkon, aztán padlóig nyomta gázt és a következő sarkon is fordult. Aztán még egy gyors fordulat és már nem látszott a kék fény sehol. Bő egy perc után az autópályán volt és a belső sávban bőven a megengedett felett száguldott, csak a határnál lassított egy rövid időre.

Megérkezett beállt a parkolóba. Nő fölébredt, ahogy a kocsi megállt. Körülnézett, de nem szólt semmit. Közömbösen, elnyűtten állt a kocsi mellett, a férfi kiszedett csomagjait segítette behordani. A lakásban is alig nézett körül, csak akkor csillant fől a szeme, mikor a férfi egy csomagból élelmiszert szedett elő és szekrényből lábost. Néhány perc és a lábosból ínycsiklandozó illatok kezdtek terjengeni.

Evés közben a nő megszólalt. Köszönöm a keverteket. Most hol vagyok tulajdonképpen?

Férfi félrehajtotta a fejét. Elég messze. Olyan 400 km. távolságra. A nő teljesen érdektelenül vette tudomásul. Én egy … Tudom, vágott közbe a férfi és még a hangját sem emelte föl. A nő elnevette magát. Akkor nem kell sokat magyaráznom. Kidobtak, mondta. Nem zavarok? Holnap elmehetek.

Vacsora után a csomagokból egy csomó élelmiszert szedett elő a férfi és mélyhűtőbe, hűtőszekrénybe rakta. A nő gyorsan elmosogatott. Kicsit zavartan nézte a férfi rámolását, ahogy fűszereket, füstölt húsokat, bizonyos speciálisnak tűnő áruféleségeket rakott a szekrénybe. Női szemmel nézve volt ott minden ami szem-szájnak ingere.

A férfi megmutatta, hol a fürdőszoba, egy pizsamát adott neki, aztán az asztalához ült és egy csomó borítékot kezdett bontogatni.

A fürdőszobában zuhanyozott. Pislogott az ajtó felé, valahogy zavarta volna, ha a férfi benyit és kellemesen érintette, hogy nem tette. Keze, lába eltűnt a pizsamában. Mikor a szobába lépett, a férfi még mindig leveleket olvasott, odaszólt neki, hogy a kék fürdőköpenyt felveheti. Abban aztán végleg elveszett, de jóleső meleg volt.

A férfi is eltűnt a fürdőszobában. Hallotta a vízcsobogást, zörgést, aztán előkerült a köpenyébe burkolva. Ágyneműt adott ki a szekrényéből.

Egy pillanatra látta, hogy a szekrényben mérsékelt, na jó, igen mérsékelt rend van. Felhúzta az ágyat. Az összehajtogatott ágyneműnek kellemes illata volt, valamilyen öblítőszer. Csak most érezte, hogy fáradt végtelenül. Alighogy a takaró alá bújt, elszédült, a falak eltűntek és csak lebegett, …

Arra ébredt, hogy mellette a férfi forgolódik, köhögést hallott, ivás zaját. Fél szemét kinyitva az ablaknál a redőny résein, az alsó szélen meglátta a napfényt. Kicsit sóhajtott, jól érezte magát a meleg takaró ölelésében. Lehunyta még egy kicsit a szemét, …

Valahol egy autó zúgott az úton. Felnézett. Nem látta a férfit, az ágy üres volt. Hogyan? Az előbb még, Az előbb? Körülnézett, egy óra volt mellette. Már 10 óra elmúlt. Mocorgott, felült. A szomszéd szobából hallotta a férfi hangját, jó reggelt , mondta. Jó reggelt cincogta vissza bátortalanul. Felkelt, belebújt a fürdőköpenybe és a fürdőszobába igyekezett.

A férfi a konyhában kapcsolgatta a tűzhely gombjait, egy láboskában víz kezdett forrni. Egy pár debreceni, két tojás, kistányéron kenyér, só, mustár és torma volt az asztalon. Zavarban volt, nem is jutott szóhoz. Megszokta, hogy reggelente, ha nem otthon ébredt, az esti hangulat múltával hamar kidobták. A reggelizés szokatlan volt.

Jöjjön enni, hívta a férfi és az asztalhoz ültette. Evés után gyorsan összekapta az edényt. Vizet engedett a mosogatóba, gyorsan felkapkodta a ruháit. A konyhában percek alatt rendet csinált. A szobában a férfi a cserepes virágokat öntözte.

Tulajdonképpen hol vagyok kérdezte.

Tulajdonképpen hová akart menni? felelt a férfi vidáman. Mondtam, hogy messze megyek, azt mondta nem baj.

Elképedt. Nem is jutott szóhoz, aztán csak annyit tudott kinyögni, hogy hát ide akartam jönni. És nagyon kétségbeesett, ijedt képet vágott, mert teljesen tanácstalan volt. Nézte a férfit és nem érzett semmi félelmet. Olyan lehetetlen és hihetetlen volt az egész.

A reggeli után elkezdett öltözködni. Sporttáskájából kozmetikai dolgokat szedett elő, rendbe tette az arcát, fésülködött. Nem vette észre, hogy a férfi vigyorogva nézi. Elkészült, fölállt. Na akkor én megyek, mondta.

Jó, felelt a férfi és kinézett az ablakon. Eső lesz, adjak egy ernyőt? Ja, mondja már hova is megy?

Hova, hova! Hát haza mondta mérgesen.

A férfi komoly képpel bólintott. Olyan napi 40 km-el számolva két hét alatt haza is ér. Hacsak persze útközben egy autóstoppot nem talál és a hangja egész komolyan csengett.

Ránézett és kétségbeesett. A komoly tekintet mintha csúfondáros lett volna. Tanácstalanul állt, csak akkor kezdett mérgelődni, mikor a férfi felajánlotta, hogy üljön le, mert ácsorogva elfárad és nem lesz meg a 40 km.

Csak állt, nem is tudta mit mondjon, egyszer csak elkezdett folyni szeméből a könny , szája legörbült, de mire elkezdte volna sírást, a férfi papír zsebkendőt nyomott a kezébe és szelíden szólt: Na, jól van. Van valami dolga, hogy menni akar? Inkább úgy látszik, hogy nagyon ráér.

Lehajtotta a fejét. Igen, ideje van, meg nem is tudja, hova menjen. Kidobták. És … keserves zokogásra fakadt. A férfi hagyta. Mikor kisírta magát és már a negyedik papír zsebkendőt gyűrte, hallotta, hogy a férfi mondja. Itt ellehet egy kicsit, aztán, ha siet, vonattal mehet. Ha meg ráér, akkor megvárhatja, míg újra megy a kocsma felé és visszaviszi.

Felnézett. A férfi komoly arca megnyugtatta. Kicsit elmosolyodott, halkan felelt, megvárhatom.

Na rendben. A férfi kiment a konyhába, csak a zörgést hallotta, kávéillatot érzett. Ő is ment a konyhába, két csészébe gőzölgött a kávé és kicsi kis korsócska formájú kerámia edényben egy kevés konyak volt.

Na, akkor frissítsük föl egy kicsit magunkat, mondta a férfi és ittak. Aztán a kávé melege jólesett. Kicsit félve nézte a férfit, nem tudta, mikor komoly és mikor tréfálkozik. Mindenesetre megnyugodott, mikor a programot meghallotta, hogy elmennek valami élelmiszert venni és ebédet fognak készíteni.