Ho-Sanna, Hey sanna

2012/10/25. - írta: Emilke mesél

J.C!  J.C! Won't you smile at me?  Hey sanna sanna sanna

Tovább
29 komment

INTELLIGENCIA II:

2012/10/23. - írta: Emilke mesél

Az ember ősidők óta él tudatmódosító szerekkel. Csak azt említeném, hogy Lóth, akit szegényt a lányai a szőlő erjesztett levével itattak, így aztán tudtán, akaratán kívül unokái apja lett. Akár Dorothy az Ózban akit a szárnyas majmok röpítettek át álmában a végtelen pipacsföldek felett, … Persze, Dionüszosz lakomáin a tojásos gomba velővel, megöntözve egy kis nektárral is megérne néhány szót, …

Van egy relatív hosszú idő Európában, mikor a tudatmódosító szerek igazán nem jelentettek komoly problémát, legalábbis nem sokat, szinte semmit nem tudunk . Ázsia, Kína és környéke az ópium édes gőzében fürdött, a teaházak és ópiumbarlangok mélyén. A perui indiánok, azaz dél-amerikai magas hegyei között élők kokacserje rágcsálásai csak mint érdekességek voltak ismertek, míg bizonyos hírek szerint Georg Sand szalonjai az ópiummal találkoztak.

Ha csak felsorolni akarnám a tudatmódosító szereket, akkor kevés lenne a google felülete. Hiszen mindegyik anyag így, vagy úgy, direkt vagy indirekt hat a tudatra. Ez igaz, vegyük csak az ember vegyes táplálkozását 2 millió évvel ezelőtt. A vegyes fehérjék hatása a testi és szellemi fejlődésre, a néhány ezer éve ismert hallucinogén anyagok próbálgatása, használata, finomítása. Az LSD, az Amphetaminek, az Ópiátok, a koka cserje, a szintetikus anyagok, a Gina, a szipu, mind.

Csak (költőien) bátorkodom megkérdezni, valaki, az LSD-t? Aha, látom, van aki bólintott. Aktedron? Igen, tudom.

Az amerikai (orosz-szovjet, kínai, stb.) tudományos laboratóriumok pénzt, energiát nem kímélve, lázasan dolgoznak, hogy eszközöket, anyagokat találjanak a tudat és a tudat növelése/vagy eltüntése érdekében.

Figyeljetek! Az aktedron adott időegység alatt megnöveli a felvehető ismeretanyag mennyiségét. Csak egyenlőre gyorsabb a felejtés. Az igazság: Nem tudjuk mi a memoria. Kémiai, vagy elektromos, vagy kombinatív, vagy? Igen, VAGY. Lehet mosolyogni, ugye Uram? Ki tudja, onnan vissza senki nem jött, aki onnan jött és oda ment, az sem jött vissza.

Te tudod Uram, vagy Te sem tudod Uram.

Próbáljuk tudni.

Talán ettől vagyunk emberek és emberfelettiek.

Elnézést a kis lírai kisiklásért.

Szóval ennyit az aktedronról. Gyógyszerkönyvek részletesen és részletesebben ismertetik.

Talán az LSD? Amitől robban a kreativitás, rohanni kezdenek az ismeretek?

Talán az RNS, DRNS?

 

12 komment

13:34, 13:35

2012/10/23. - írta: Emilke mesél

Kónya Péter mondja:

Nem az számít, hogy 1 000 (ezer, Egy ezer),

Úristen!

Hát ezer embert még cukorkával is meg tudok kínálni, sőt még azt is tudom mondani, na, vegyél még, ne szégyelld magad!

A Klubrádió mondja:

Az Egyetem téren már kb. 1 000 (Egy ezer, ezer) ember van.

**

13:40?

Ti is kértek egy kis cukorkát? Tessék!

Aki otthon maradt, az nem kap semmit.

41 komment

MIT AKARTOK ?

2012/10/22. - írta: Emilke mesél

Mit akarunk?

*

Tessék, a hozzászólásokban hozzá lehet írni mindenkinek a saját kívánságát.

*****

Akarjuk a kapitalistákat, oligarchákat, budai villák milliárdos lakóit?

Akarjuk a fedél nélküliek, hajléktalanok csoportjait városaink útjain?

Akarjuk a munkanélküliek reménytelen, csalódott arcaikat látni a gyárkapuk előtt, az állásinterjúk után?

Akarjuk az éhező gyerekeket, a fakó szemű anyákat, a remény nélküli fiataljainkat?

Akarjuk, hogy népünk színe, virága, gyermekeink, lányaink, barátaink ,

Európa rideg vándorútjain bolyongva keressék jövőjüket, számkivetve hazájukból?

Akarjuk a tél hidegében elhagyott, elesett öregjeink, nincstelenjeink fagyhalálát, éhhalálát?

Akarjuk, hogy nemzetünk elbukjon? Hogy dolgos népünk kitöröltessék az országok sorából?

Feleljetek!

Akarjuk-e a jobb jelent, a munkát, becsületet, a dolgozó ember méltó bérét?

Akarjuk-e a az egyre szépülő jövőt?

Akarjuk-e a gyermekek nevetését?

Akarjuk-e az ifjúság tanulását, munkás és boldog életét?

Akarjuk-e a betegek, gyengék és öreg szüleink segítését, óvását?

Akarjuk-e az emberek otthonait, fedelet fejük felett, ételt a tányérjukban?

Feleljetek! Feleljetek! Feleljetek!

28 komment

MESSZIRŐL, messziről, ...

2012/10/15. - írta: Emilke mesél

Nem tudom, hogy az 1800-s évek Trencsén és Eszék környékén milyen szociális környezetet nyújtottak egy szatócsnak, egy hajókormányosnak. Nagyon nehéz lenne ezt megtudni, de bizonyosra vehet, hogy nem a nagyjövedelműek közé tartoztak.

Az 59 éves hajókormányos 28 évvel fiatalabb felesége mit is csinálhatott, míg férje a vizeket járta, … Bizonyára a ház körül állatokat gondozhatott, hiszen valamiből élni kellett. Egy szatócs felesége a háztartás elintézése után bizonyára a pult mögött állt, míg férje árubeszerzést végzett, raktározott, ami szükséges volt.

Csak arra emlékszem, amit anyám néha mesélt, apja korai halála után milyen mély szegénységben éltek, négy gyerek, háború. Az apát a morbus hungarikus vitte el, mint tudott, nem a gazdagok betegsége volt.

Apám 12 éves korától dolgozott. Hat elemi után cipészinasnak adták. Az apja röviddel előbb a szívhez kapott, 58 éves volt. A család ott maradt kenyérkereső és apa nélkül, a sok-sok gyerek fele maradékával, de még mindig több mint féltucaton.

Nehéz évek jártak. A lányok elemi polgáriskolába jártak, gyors és gépírást, könyvelést, bérszámfejtést tanultak, a fiúk szakmákat, ezt azt, lakatos, kőműves, és mindenféle ipart. Az élet persze ment tovább, a fiatalok hétvégeken tánciskolába jártak, néhol a sörkertben a kugligolyót gurították és a krigliből kortyolták az árpa és komló levét, télen hógolyóval dobálták a lányokat és szólt a dal:

https://www.youtube.com/watch?v=Uy1Yu2Yzvd8&feature=related

 

És táncolta és fújták hétvégéken a dalt tele tüdővel a fúk,

https://www.youtube.com/watch?v=U_8Q2oYznkE

Miközben a lányok huncutul kacsintottak és járták a charlestont, rugdalva port , feledve egy kicsit a szegénységet, az éhséget. A háború elmúlt, a kommün elmúlt, a Leninfiuk eltűntek, és az emlékezet a fájdalmakat a feledés jótékony ködével borította. Békének mondták, fellendülésnek, pedig hát,

https://www.youtube.com/watch?v=qZd-LygQqbw

és József Attila már hegyezi ceruzáját;

 

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/munkasok.htm

Bocsánat, a kis kitérőért, ezen nőttem fel. Május 23-a Rákospalotán még közel volt, térben és időben is. És még láttam az újságpapírba csomagolt zsíros-kenyeret, A kiskabát felhajtott gallérját a hűvös hajnalon gyárakba igyekvő munkásokat, a fejüket kendővel bekötő szövőlányokat és az aktatáskát, vagy csak dossziét szorító adminisztrátorokat, a kalapos-felöltős művezető és cégvezető urakat, a zörgő, csilingelő villamosokat, a kockakövön dübörgő sörös lovakat a hordókkal és a nyár végén a szénnel, fával rakott stráfkocsikat.

Akkor is aranyosan ömlött az októberi fény, és hideg csöpögéssel érkezett a november, mikor piaci kosarakban vittük a temetőbe a hófehér, dúsfejű ciklámeneket.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása