…... A magyar penicillin, Straub F. Bruno és az óbudai gázgyár.

…... A magyar penicillin, Straub F. Bruno és az óbudai gázgyár.

1950-ben a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyár Újpesti Telephelyén egy magas torony építését kezdték el.

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Biokémiai Tanszékén prof. dr. Straub F. Bruno vezetésével a penicillin gyártás technológiáját kidolgozták és az ipari gyártás előkészületei lázas tempóban folytak.

A magas torony egy adszorbciós berendezés volt, melyet meghatározott szemcsenagyságú, nagy felületű szénnel kellett feltölteni. Erre alkalmasnak találtatott az óbudai gázgyárban folyó kokszgyártás során képződött por és kis szemcsenagyságú törmelék. Ez akkor a gyár hátulján a kerítés mellett 15-20 m magas kupacban állt, a helyet foglalva. Az a csekély 300 mázsa, amelyre szükség volt meg sem látszott, hogy hiányzik

Két, bádoglemezzel borított faláda, 150x70x50-es méretben, két fémszita, 150x70x10-eskerere feszítve. Az egyik 3,6 mm-es luknagysággal, a másik 2,4 mm-es lukú. Két lapát is járt hozzá. . Az akkor divatos fecske fürdőruhát hazai gyártásból vittük, mert a Sportszerben drága volt és nagy.

Alkalmi munka volt. 4 diák lett felvéve rá, a nyári szünetben. Mint 15 éves, csak anyám barátnője protekciójával lettem felvéve. A párom a Krasznai gerelyvető, az Újpesti Dózsa sportolója volt. A másik ládánál ismeretlen srácok álltak. Az 50 kg-os papírzacskók a ládák mellett hevertek.

Reggel 7-kor fenn álltunk a kokszdomb tetején. Még kissé hűvös volt a levegő, bedobtunk 3, 3 lapátot a nagylukú szitába. Elkaptuk a szita fogantyúját és elkezdődött a nyár.

Szállt a fekete por, bőrünk nedvesedett, aztán belepte a fekete sár. 10 órára mér csak a szemünk volt fehér és fekete sarat köptünk. Délre a tenyerünkön a piros foltok hólyagokká nőttek, délután már nagyo rágtuk a szánk szélét.

A fél ládányi porral kevert anyagot most a másik láda fölé tett szitába mertük, de már csak két lapáttal óvatosan ráztuk, míg alul már nem hullott semmi és a szitán a kívánt szemcsenagyságú anyag maradt.

A papírzsák lassan telt, a vállaik is lassan mozogtak. Délután 4 órakor , mikor a duda megszólalt, már a zuhany sugarai kiverték hajunkból és bőrünkből a fekete port. Senki nem mondta volnaránk, hogy a gyárkapún kilépő négy fehéringes, sötétkék és szürke nadrágos fickó, ….. á, ugyan kérem. A gyárkapuval szemben lévő kocsma hideg sörénél jobbat talán életünkben nem ittunk és mindjárt egy korsóval.

Az aquincumi Hévmegállónál fölkapaszkodtunk, elég csendesek voltunk a szerelvényen. Apám már otthon volt, az étel főtt, a kutyám körbeugrált.

Csak mikor lehajoltam kissé, hogy megsimogatom, akkor a combom, a derekam, a vállam és kedvetlenül zöttyentem a székre. Jóllaktam, az étvágyam megmaradt szerencsére. Apám oldalvást mosolyogva nézett, de észre se vettem. Nem kellett felkelnem, kaptam egy nagypohár hideg vizet inni.

Az éjszaka? Hááát,...