66 ÉVE VOLT

2011/08/06. - írta: Emilke mesél

..............Háborús gyerek vagyok.

..............Háborús gyerek vagyok.

Mikor iskolába kezdtem járni, már a háború hírei tették ki az újságok híreinek nagyobb részét. Na jó, még államférfiak látogatásai, nyilatkozatai is voltak, de egyre kevesebbek és jelentéktelenebbek. A villámcsapás is lelassult, állásokat foglaltak el a katonák, téliesítették a szállásokat és kötött kesztyűket, pulóvereket, fülvédőket kellett a frontra küldeni. Az újságokban olvastuk, hogy -43 C volt és hóvihar és szél és a honvédeink messze az orosz puszták viharaiban védtek minket, meg az egyre szaporodó számú árvákat, özvegyeket. Az iskolában a gyerekek még várták vissza az apjukat, még nem értették, hogy többet nem jön haza. Az asszonyok szeme reggelekként vörös volt a sírástól, az álmatlanul átvirrasztott, csóktalan éjek gyűrött fáradtságának szürkesége feküdt arcukon.

Aztán napról napra drágább lett a hús, a tej, a tojás. Harcaink közepette egyre éhesebbek lettünk, és elkezdtünk a megvert ellenségtől rugalmasan elszakadni, arcvonalat igazítottunk, és már a fekete ruha is kevés volt, de még sárga csillagra tellett. Oly jól ismertük a szirénák hangját, a stukák vijjogását és a raták varrógépszerű dübörgését, a liberatorok lüktető dübörgését és a boforcok böffenésit.

A külvárosban, ahol laktam nem voltak harcok. Egy reggel a havas úton prémsapkás, meleg köpenyű csizmás katonák jöttek, kezükben géppisztoly és figyelmesen vizsgálták a házakat, az utat.

Aztán nyáron megírták az újságok, hogy a japánok is letették a fegyvert és vége a világháborúnak.

 


Vége lett.

66 éve. Az akkoriak porát elfújta a szél, a járt útjaikat belepi a por, benőtte a fű, elmosta a víz.

Már olyan kevesen emlékezünk és egyre fogyunk.

Egyre drágább a kenyér, a tej, a cukor, az olaj, a hús.

A gyerekek egyre éhesebbek és egyre jobban félünk a hidegtől. Dörrenést még nem hallunk, sárga csillag még nem kell. Még nem! Meddig? Ki tudja? Ma még államférfiak látogatásai, nyilatkozatai olvashatók, bár már nem figyelnek rá.

Talán a gyerekek, majd egyszer vége lesz, talán a katonák után munkások fogják építeni a házakat, talán a gyárakban dolgozni fognak, talán.

És egyszer talán valaki megírja, hogy évtizedekkel ezelőtt ott fenn volt egy robbanás, és utána vége lett. Valaki egyszer a dereka táján kinőtt kezeivel írni fogja, hogy az úgy volt, hogy......

,,,,Háborús gyerek vagyok.

Ja, a Gyurcsány a napi szentenciáit megírta.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr208315494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

193225 2011.08.06. 21:06:46

Egy kicsit kísérteties. Éjszaka megy hazafelé a pali. Egy temetőn át visz az útja, ezért mindig nagyon fél. Egyik este, ahogy bandukol át a temetőn, meglát egy férfit. Gyorsan odamegy hozzá: - De jó, hogy találkozom magával. Tudja, nagyon félek ilyenkor egyedül átmenni a temetőn. - Én is féltem, amíg éltem!

13149 2011.08.06. 22:11:14

Adtam egy pluszt - bár nem tudom, miért applikáltad oda a végére Gyurcsányt, dottore.

193225 2011.08.06. 22:14:57

Na gondold át még egyszer és rájössz, hogy miért. Mert "így" nem lehet harcolni.

13149 2011.08.06. 22:21:15

Gyurcsány alighanem feladta. Na und?

193225 2011.08.06. 22:26:33

Sok embert vágott pofán, engem nem. Na erről ennyi elég. :))

11242 2011.08.06. 22:50:24

Aztán a 1944-es év. Mormogás fönt az égben...Távoli ágyúdörgés! Jönnek, már a Kárpátoknál vannak...Kaszás dűlői sváb nénikék, szívós, zöldségtermelő népek, suttogják egymásnak, az őszi babonás estéken, no meg a helybéli tősgyökeres óbudaiak is rebesgetik... Ahogy aztán telnek a napok, légiriadóról légiriadóra, időnként erősödnek a zajok, az égből, jön a zúgás, ahogy a liberátorok vonszolják odafönt a száztonnányi halált. Ágyúzás zaja hallik, egyre erősebben északról... A Flórián tér felé vezető bal oldali járdára néző földszintes kertes ház kapubejárójában, komám asszony hol az ollót játszik három lányka, röppenő copfokkal szökellve. Kissé irigylem tőlük azon a nyáron a ruhájukra tűzött sárga csillagot... Hát igen. A lánykák. Pár nap múlva, már üres a kert, csend van, felfeszített ablakok, szétdobált holmik a rózsafák között... A lányok úgy látszik elutaztak, mondja anyám látva kérdő tekintetemet. Amikor Öregapámmal megyek a Flórián tér felé, A Filatorigát állomás mellék vágányán néhány marhavagon áll. Lábdobogás, jajgatás, gyereksírás hallatszik. A parányi rácsos ablakon bádog bögrét, üvegpoharat nyújtanak ki lelógó kezek. Vizet,- kiáltoznak, -adjanak vizet. Csendőr áll, a vágány mellett, nyakában szíjon függő karabély mered a járókelőkre. Most már nem tart sokáig, morogja nagyapám. magának mondja, mert azt hiszi nem értem. Aztán megszorítja a kezem: Ez soha nem ismétlődhet meg kisfiam,- magyarázza. Szegény öregem!!!

193225 2011.08.06. 23:03:25

Igen palya, hogy soha többé ne történjen meg. Szorítsunk kezet és markoljuk meg a géppisztolyt. Ketten már vagyunk és lszünk többen!

220099 2011.08.07. 06:56:56

hatvanhat éve,hogy nejem orosz nagyapját Budapestről való kivonulásuk közben hátulról meglőtték a nemzet hazai felszabaditói. Ha tudnám ki lőtte tarkón én is géppisztolyt fognék és nem a kezét szoritanám meg a szarfaszunak.

205707 2011.08.07. 07:53:16

Apám! Te még nálamnál is vénecskébb vagy? Akkor itt az agg-kor? Srácok! Lassan összegyűlhetünk a játszótéren, komolyan venni a homokvárakat... (Kéretik nem minden humort tréfának venni!)

205707 2011.08.07. 07:55:28

Jut eszembe egy kérdés szék s pír: milyen gyakran adsz hálát az Örökkévalónak, hogy háborús gyerekként nem kaptál légnyomást?

15138 2011.08.07. 10:08:12

Csak tegnap este mondták a tévében, hogy a háborús gyerekeknek mi egyéb bajaik vannak...inkább nem mondom. A nyáron olvasom egy könyvben, hogy a háború és az éhség kell, hogy megoldja a túlnépesedés gondjait, amíg az ember nem képes az önszabályozásra (mint a hangyák, vagy méhek) a szaporodás területén. Magamtól azok érdekeire gondolok, akiknek egy háború anyagi megfontolásokat jelentenek.

11242 2011.08.07. 10:23:21

A pártok taknya nevűnek és a 10.nek. Számtalan éertelmetlen halál esett meg a háborúban ezért rohadt dolog.. Én olyan" légnyomást"kaptam,hogy undorral gondolok vissza azokra, akik kirobbantották. Pld a villamos amin utaztam,épp hogy átért a Margit hídon,amikor az a levegőbe repült:

205707 2011.08.07. 11:46:38

Kedves Palya (bácsi)! Még véletlenül sem gúnyolódom, őszinte főhajtásom. Szerintem nincs "értelmes halál" a háborúban. Még a "hazáért elesett hősökét" sem tudom annak tekinetni. Nem csupán a háborútól, de az erőszak minden formájától, a verekedéstől is irtózom. A saját történeted kapcsán, neked is van bőven miért hálát adni...

193225 2011.08.07. 11:47:47

A felejtés gyógyszer a népeknek. Csak az átkozottak emlékeznek.

32442 2011.08.07. 17:30:17

...én 54-es vagyok. Csak azt tudom, hogy apai nagyapám nem jött haza a fogságból... Tán ezért van az embernek két nagyapja... No jó, ez morbid volt...

205707 2011.08.07. 20:50:34

14.-re: Ezzel köszöntsd fel a zsidókat, amikor "holokausztozni" szoktak..! Ezek szerint biztosan csak az amnéziások és az elefántok nem átkozottak...

CsipkeRózsa 2016.05.21. 19:57:16

Nagyon élethű írás, és több jó hozzászólás.
süti beállítások módosítása