…..................A végén vagyunk szeptembernek.

…..................A végén vagyunk szeptembernek.

Fáradt vagyok, Csípősek a reggelek, az éjszakai alvást délelőtt pótolom. Pesten jártam, de kedves blogtársaim közül senkivel nem találkoztam. A telefonja és a neve csak néhánynak nem titok, de vagy dolgoznak, vagy nem érnek rá. Így aztán csak egyedül ittam meg a sörömet, ettem halászlét és barangoltam kicsit a városban.

Na ennyit a blogról.

Közlekedni nehézkesen tudta, parkolni már nehezebben. Ezt mindnyájan tudjátok.

Visszajöttem. Otthonról, haza. Hazai ízekkel felpakolva, zacskós, üveges és füstölt ízek, elláttam magam jó fél évre.

Most alig, vagy semmit nem írok. Alszom és őszintén, nem is érdekel, hogy mi van Pesten. Nem kell fölhördülni, azért tudjátok ti nagyon jól.

Megfőzöm a z ebédkémet, eszem iszom, aztán évezredes kultúrákkal, egykori népekkel foglalkozom, a könyveimet lapozgatom, csendes őszi napok végén jönnek a korai esték.

Istenke ágyaz, Ubulka is csendesen üldögél, könyvet lapoz, még a

TV.t se kapcsolja be. Aztán az esti italt kortyoljuk, hol kakaót, hol egy pohár bort, vagy sört, éjfél felé betakaródzunk, és jó melegen tartjuk a lábunkat, szuszogva alszunk.

Na, nektek is jó éjszakát.