….Beszélt, beszélt.

….Beszélt, beszélt.

.....Észre sem vette, hogy senki nem figyel rá, a hangrögzítő berendezés egykedvű zümmögése nem jutott el tudatáig. Az idős férfi intésére megállt, a monitor előtt a fiatalember felállt, hátraléptek a hátsó helységbe. Vissza már a gépírónő jött és folytatták.

…..Egy intésre széket toltak alá. Leült. Már rég túljutott a lakáscseréjén, de észre sem vette, hogy össze vissza beszél, magyarázkodik. Csak a hangra akadt el, mondana valamit, hogy volt az a szakkollégium , ott a Ménesi úton?

…..Egy mosolygás futott át az arcán, a ráncai groteszk kifejezést festettek vonásaira. Mesélt. A társakról, a lányokról, italozásokról, orgiákról. Úgy tűnt, nincs tudatában az emlékek hatása alatt, hogy miket beszél. Saját hangjától, ifjúkori „hősi tetteitől” elragadtatva beszélt, részben ismert, részben eddig nem ismert dolgokról.

….. Az íróasztal mögött a férfi félbeszakította. Kapcsolt egyet, egy női hang hallatszott. „A Gabi? Nem dugott rosszul, de valahogy puha volt, meg olyan nyavalygósan romantikus. Szóval nem volt olyan ígéretes.”

…..A gépírónő arcán valami átfutott, elfordult. Nem tudott uralkodni magán, rázkódtak a vállai. A hátán is látszott, hogy röhög.

…..Az arca olyan volt, mint az ismert képen, csak még szétesettebb. A barátságosnak tűnő kérdés kicsit megnyugtatta.

…..Mondja csak, mint jogász, kik az örökösei?

…..Örököseim? Hogyhogy?

…..Na csak úgy kérdem, hát mégis, mint jogász, ugye az előrelátás, meg a gyerekek és a család,....

…..Ó, hát mindenki tudja, hogy mije van, hol, mondta magabiztosan. Meg a Lajosnál raktam le egy példányt, ugye, milyen igaza van, én előrelátó és gondos családfő vagyok.

…..A férfi az íróasztalnál hátradőlt. Egy dossziét vett elő a fiókból, lapozgatni kezdett. Fejét kissé oldalt billentette és enyhén kérdő hangon mondta: Ez egy kicsit azért több, mint a vagyonbevallás? Meg aztán, van itt valami kis külföldi számla, Rácsika szokott pénzt felvenni, meg a Gazsi is.

Na az asszony számláját nem is említettem még. Mennyi is az?

…..A válasz csak zavart torokköszörülés volt.

…..Mondja csak, azt a pulikutyát, azt az osztrákot ismeri. Azt a gripenest!

…..Kérem, az államtitok, ugye még évtizedekre.

…..A gépírónő nagyon fegyelmezett volt. Csak a szája húzódott kétoldalt majdnem a füléig. Az íróasztal mögött is derültséget keltett. Államtitok! Ne is mondja. Itt, államtitok.

…..Na kezdje csak szépen!

…. Kérem, nem mondhatok semmit, meg nincs is mit mondanom.

…..Úgy. Hát akkor egy kis szünetet tartunk. Az íróasztal mögött a férfi olyan szelíden mondta, hogy megnyugodott, minden rendben.

…..Átkísérték egy másik szobába. A szoba üres volt, csak a mennyezeten égett egy erős fényű lámpa. Izzadtságszagot érzett és nem egészen meghatározható büdösséget. Egyedül hagyták.

…..Csak állt. Már zsibbadtak a lábai, álmosodott. Pislogott. Valahol egy ajtót hallott csukódni, aztán a csendbe egy velőtrázó sikoly hasított bele..