.....TALÁN NEM EBBEN A SORRENDBEN, DE MAJD CSAK KIALAKUL.

.....

egyedül állt a szobában.

…..Kívülről ordítások, sikoltások szűrődtek be, néhány hörgő szótöredék, zuhogó zaj, elvesztette a fonalat. A rettegés felkúszott benne, emlékeiben az apai pofonok, rúgások, kezdtek el fájni. Remegett. Nem tudta, hogy őérte mikor jönnek, mi fog vele történni. Alapjában nem volt bátor. Évtizedek aljassága és primitívsége kavargott benne.

…..Az íróasztal mögött ülő férfi olvasgatta a papírlapokat. Helyenként aláhúzott, felkiáltó és kérdőjeleket írt a szövegbe. Egy névsort állított össze, egy egyenruhás átvette. Csörögtek a telefonok, címeket írtak össze és elindultak a gépkocsik.

…..Uram, hova tesszük őket? Vállat vont. Ott az udvar, egyenlőre elférnek.

…..Uram, ők, gyerekek, meg öregek is.....

…..Felcsattant a hangja. Kérdezzétek meg a hajléktalanoktól, hogy ilyenkor mit kell csinálni.

…..Az előbújó mosoly jelezte, hogy megértették.

…..A határról jelentkezett az egyik szakasz parancsnoka. Négy kocsit tartóztattak fel, a táskák tele papírokkal, banki levelek, értesítők, bankkártyák. Intézkedett. Megszorítani a határellenőrzést. Teljes zár!

Nem érdekelte, hogy mit fognak szólni. Tudta, hogy semmit. A légiforgalom jelezte, hogy két szállítórepülő kér berepülési és leszállási engedélyt. Megkönnyebbült. Minden rendben folyik. Szólt a gépírónőnek. Alig telt el 10 perc, 8 katonatiszt volt a szobájában. A hátsó helység szinte teremnagyságú volt. Monitorok fénylettek, az utcai kamerák képei a várost nyugodtnak mutatták. A közlekedési csomópontok közelében álló teherautók nem tüntek föl senkinek. Néhány csatornafedél körül ácsorgó munkás sepregetett, semmi jel nem volt rendkívüli helyzetnek. Tárcsázott, két kórház jelentkezett. Beszélt néhány osztályvezető főorvossal, tájékozódott. Az egész orvosi gárda részt vett a gyakorlaton, rendkívüli műtétre készülés, előkészület egy nagy transzplantációs gyakorlatra, nagy balesetre. A fiatal orvosok lelkesen léptek a rendkívüli időben is szolgálatba, a napi rutinnál izgalmasabb feladat , képességeik kibontakozásának lehetősége hozta izgalomba őket.

…..Úgy érezte, hogy minden jól lett előkészítve. A rádió, televizió még nem tudott semmiről.

…..Fáradt volt. Az utóbbi hét nehéz volt. Főként a két nap, hogy sikerült kikapcsolni az ellenfelet. Mestermunka volt, az egésznek a legkockázatosabb része.

….. Visszavezették az ellenfelet. Csapzott, ijedt ember jelent meg.

…..Na, mennyi is volt az a pénz?

…..Forintba, vagy más pénzbe.?

…..Megdöbbent az összegen. Intett az őrnek, vigyék el. Nem akarta indulatból továbbvinni a dolgot.

…..A cellába nem kapott enni. A gyomra kordult, száraz volt a szája. Zörögni kezdett az ajtón, semmi válasz. Kutyául érezte magát. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideje, hogy mi történhetett.

…..A rádió bemondta, hogy két szállító-repülőgép műszaki hiba miatt leszállt a Ferihegyen. Aztán egy hosszabb szünet következett, majd a bemondó elnézést kért a technikai hibáért és bejelentette, hogy a hiba elhárításáig tánczenét közvetítenek. A késői órákra való tekintettel jó pihenést kívánt a kedves hallgatóknak és ömlöttek a melódiák egymás után.

…..Csak némely csatornákon volt nagy a hírforgalom. A Ferihegyről kapott értesítés szerint 3 percig tartott, hogy a repülőkből kiszálló egységek átvették a légikikötő irányítását.

…..Az emberek békésen aludtak, csak néhány útvonalon száguldozott egy pár autó. Aztán az is megtorpant. A keresztezéseket villamosok, hatalmas kamionok és sok sok tűoltóautó állta el.

…..A város aludt és egyenlőre nem vett észre semmit.