A két haver

2011/12/22. - írta: Emilke mesél

....Lentről csengő kacagást hozott a szél.

....Lentről csengő kacagást hozott a szél.

Füleltek. Egy puha hangra ismertek, ahogy az egyik mondta a másiknak. Ott állt előttem, kicsit esetlenül, kicsit félszegen, de olyan aranyos volt. Úgy szerettem volna hozzábújni, hogy vigyázzon rám, olyan erősnek láttam.

...Kihúzta magát a két vénség. Egy köhintés után az Öreg folytatta. Látni akartam, látni a színeit, látni a formák vonalát, hallani a mozásának dallamát, a szeme csillogását és felkiáltottam: Legyen világosság!

..akkor felragyogott a nap. Sugarai ölelték alakját, simogatták bőrét, árnyékot vetettek a hajlatok és illatok lebegtek körötte.

..Igen. Én is néztem. Zúgott a fülem, pislogtam mikor rámnézett, és melegem lett tekintetétől.

..és akkor azt akartam, hogy legyen hova lépnie és legyen hol elmerülni a vizekbe, és azt akartam, legyen föld a talpa alatt és legyen víz, mely öleli,...

.és lett Föld, lettek vizek és lett az ég neki.

..Én is, én is akartam adni neki, de nem volt semmim.

..Az Öreg csodálkozva nézett Vírusosra, hát miért nem teremtettél?

..Én, ? Még soha nem próbáltam.

..Próbáld meg, biztatta az Öreg és Vírusos nagyot kiáltott: Legyen....

És a két öreg körül zölden hullámoztak a virágzó bokrok, a szélben ringatództak a faágak. A levelek közt színes gyümölcsök lógtak. Madarak repkedtek egyik ágról a másikra, macska feküdt a napon és tarka tehén harapta füvet és Zsóka hajolt egy virágért......

..Ügyes vagy! Kiáltotta az Öreg. Tenyerét nevetve csapta össze majd messze kiáltva szólt: Lilli, ugye milyen ügyesek vagyunk?

...A két öreg birizgálta ezt a színes valamit. Fog nekik tetszeni, mit gondolsz ? Kérdezte Vírusos.

...Adsz neki is? Csuda rendes vagy. Gyere, vigyük! És az Öreg fölkapta és vitte, napsugárból sodort láncot, hogy nyakban lehessen viselni. Robogtak a hangok irányába, vitték az ajándékot. Olyanok voltak, mint két suhanc, tavaszéjszakán, viráglopás után. A kertkapunál lesimították hajukat, ruhájukat elrendezték, mielőtt zörgettek.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr288315638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

69910 2011.12.22. 17:10:52

Shakespeare, honnan veszed, hogy öreg, meg vénségek? Ami örök, az nem lehet öreg. Még akkor sem,ha a szó zenéje rokonhangzású. S hogyan lehet öreg, aki az IDŐT is maga teremtette. Sőt, kedve szerint nyújtja, rövidíti, meg viszonylagossá teszi? -- ha kedve tartja. S mi van, ha mindez csak illúzió? Nem lenne elég az is, ha csak a tudatot teremtené? Akkor a többi, azaz az anyag nem is létezne, felesleges strapa azt is teremteni. Az ókori görögök eljutottak eszmeileg az atomig, mint a legkisebbig. Azt hitték ott a vége. Meg a Napig, mint Ikárosz. Az meg a másik vége, szerintük a létezésnek. Mi már tudjuk, hogy a kicsi is végtelen távolságokból áll, meg a nagy is. És mi is, a mi korunk el fog avulni. De ne csüggedj, hogy ilyeneket gondolok, írok. Engedd szabadjára elmédet, s írj ilyen gondolatébresztőket továbbra is. Üdv: Százados.

193225 2011.12.22. 17:27:10

Nem is tudom. Mindig arra gondolok, hogy "a maga hasonlatosságára". Talán csak szokás, hiszen kevés ábrázolások mind öregembernek mutatják. Pedig hát, aki öreg, az bizonyára volt fiatal is. A lépcsőn érzem, hogy "öreg" vagyok. De másként,.... Na jó, máskor is. :)))

210560 2011.12.22. 17:49:40

A bölcsesség - elvileg - az öregkor egyik ajándéka. Talán ezért :) Bocs...belekotnyeleskedtem Százados dilemmájába :) Fanny

69910 2011.12.22. 17:54:17

Shakespeare, a "hasonlatosságára", nem a külsőséget jelenti. A külsőséget a "Képére" jelenti. A hasonlatosság a tulajdonságokat jelenti. Képzeld el magad, ha te lennél a Mindenható. Egymagadban. Mit tennél, ha mindent megtehetnél, amihez kedved csak van? Mert valamit tennél, ha nem akarnál unatkozni, az tuti. Teremtenél csillagokat, galaxisokat, s megunnád, mint kisgyerek a játékát. Teremtenél élőhelyeket, s élőket. S "örökmozgóvá" tennéd azokat. Teremtenél géneket, "akik" felelősek azért, hogy ismétlődjenek, keveredjenek, harcoljanak egymással, hogy a két géncsoportból hogyan feleződjenek, osztozkodjanak az élésen. S azt is megunnád. Unnád a szauruszokat, s melegvérűeket teremtenél. De unnád a kecskéket is, mert ők nem tudnak rólad. Csak azt tudják, hogy vannak. Mit teremtenél hát? Nyilván olyan élőlényt teremtenél, akivel tudsz beszélni. Aki hasonlít rád. Apró kisisteneket, akikkel a magad nyelvén tudsz beszélni. S felruháznád saját tulajdonságaiddal, hogy ismerjenek meg téged, a te nagyságodat, s egészen közel engednéd magadhoz teremtményeidet. És irigyelnéd is őket, mert tudnak nevetni, sírni, örülni, szomorkodni, mert tudnak dühösek lenni is, meg kártyázni, szerencsejátékokat játszani. És szerelmesek lenni. Szinte magad fölé emelve teremtenéd, hogy meg ne und őket, a magadhoz hasonló teremtetteket. Ezt jelenti a hasonlatosság. Na, adtam gondolkodni valót írásaidhoz Üdv: Százados.

193225 2011.12.22. 18:47:53

Nem is látod rosszul. :))

58395 2011.12.23. 08:50:17

Emilke, egyszer én is teremtettem egy "világot". Egy "csengő kacagás", egy bájos arc, egy gyönyörű forma kedvéért... De sajna az én világom ideje véges volt... De amíg tartott, isten voltam a teremtett világomban......:-))))))))

193225 2011.12.23. 10:39:01

Na Kokó, látom, érted, hogy miről van szó/ :))

CsipkeRózsa 2016.05.28. 18:32:36

Emilke, ekkora képzelőerővel és ilyen jó íráskészséggel, miért nem írtál már könyveket is? Igazi író vagy.
süti beállítások módosítása