…..................Kronosz csak vánszorgott. Zeusz mellette lépdelt.

…..................Kronosz csak vánszorgott. Zeusz mellette lépdelt.

…... Megállnál egy szóra?-kérdezte apját.

Az öreg csak ránézett, úgy kérdezte. Láttál te engem valaha állni?

….. Arról van szó, kellene egy öregembernek születni, aki visszafelé halad az időben és egyre fiatalabb lesz.

….. Az öreg félszemét behunyva nézte a fiát. Ne hülyéskedj- mondta.

….. De Zeusz csak mondta a magáét. Fiatal volt még, alig néhány száz millió éves, eddig eljátszogatott a porban, sárgolyókat gyúrt és dobált maga körül, a bokorban bujkált és a szelet kérte meg, hogy az elhaladó lányok szoknyáját fellebbentse, aztán, együtt röhögték a kapkodó mozdulatokat. Sihederként az Olimposzon vedelte a nektárt, Dionüszosszal és némely Istennővel. Kronosz nem tudta, hogy ez még a nektár utóhatása, vagy csemetéje ennyire gügye, így csak morgott.

….. Zeusz nem nyugodott. Körülnézett, hogy kinek mondhatná el ötletét, de sem Apszu, sem Tiámat nem figyelt rá. Éa is mással volt elfoglalva. A régi istenek mind Ubsukinna felé tartottak Enlil hívására. Zeusz meglátta Ereskigált, de megdöbbent halálos szépségétől és gyorsan elmenekült. Fiatalabb istent keresett beszélgetni, mikor meglátta Jehovát a homokozó szélén. Barátságosan megszólította és beszélgetni kezdtek.

----------

És a felhők között zengett a kórus.

--------