Hilda néni, aki szegről-végről rokon

" ismertem egy idős hölgyet, ifjú férje esküvőjük után nem sokkal a don-kanyarban találta magát.
Eltűntnek nyilvánították.
Felesége addig várta, míg egy napon tükörmásáról megállapította: pfü, de ronda öreg lettem!
Ezzel kiugrott a harmadik emeletről. 78 évet élt."

Ismertem anyám unokatestvérét, Hilda nénit, férjét, Palibácsit. Ismertem kisebbik fiát Tibit, aki nekem is szegről végről rokonom . A nagyobbik fiát Dodit csak képről, az éjjeliszekrényről ismertem.

Hilda néni éjjeliszekrényéről.

Ahová Hildanéni minden este és minden álmatlan éjtszaka, melyekből volt jócskán, áhítatos szerelemmel nézett. Meg kell hagyni, Dodi karakán gyerek volt, göndör, dús haja barnás-szökén feküdt fején, mint pipaccsal és búzavirággal egybekötött kévék keresztjei, szemei ragyogtak és látszott, hogy bőre hibátlan. Fogai egészségesen villogtak ajkai között. Dodi maga volt az egészség. Olyannyira, hogy az elsők között volt, akit a Horthy, bocsánat, vitéz Nagybányai Horthy Miklós hadseregébe beválasztottak, hogy védje a hazát a Donnál. Az elsők között volt, akik abbahagyták a tábori lapok küldését, ezért, vagy azért.

Hildanéninek a jósnők kávézaccot kevertek a csészékben és Hildanéni belenézve látta Dodit, élve a messzeségben, hiába legyintett Palibácsi és nézett ki az ablakon.

Csak azt nem értette Hildanéni, hogy Dodi miért nem jön már haza. Az a rossz kölök!

Az évek leverték a kis ház vakolatját, Tibi lánya már Hildanéni szoknyájába kapaszkodott, de Dodi még nem jött haza, pedig Hildanéni látta a kávéscsészében integetni, a kártyában valahol a messzi orosz pusztán. Csak néha futotta el Hildanéni szemét a könny, hogy az a gyerek, a fiú, hogy megfeledkezett róla.

Aztán Hildanéni a Róbert Károly krt-i kórház idegosztályára került. A Tibi látogatta és mikor az anyu Dodikámnak szólította, nem szólt semmit.

Egyszer, a sok gyógyszerszedés közben eltört a kávéscsésze.               Hildanéni akkor körülnézett. Látta, hogy milyen furcsa a világ. Elmosolyodott, felállt és csak annyit mondott, jövök kisfiam! A második lépésnél elesett, de az ütést a fején már nem érezte.

Az arca a koporsóban is mosolygott.

Hildanéni Angyalföldön lakott, Dodi is onnan vonult be. Angyalföldről, Magdolnavárosból, a Hajdú u. 49, vagy 149 alól. Nem tudom, miért jutott most az eszembe újra.

Őfőméltósága feleségéről kapta, talán,...

Hagyjatok békén, nincs jó kedvem