Lehet, hogy így történt a teremtés? Vagy így is történhetett volna?

Lehet, hogy így történt a teremtés? Vagy így is történhetett volna?

A Tejút egy szélső háza táján járt Luxy Ferke. Ott, ahol gyémántszínű kavicsok hevertek az út szélén. Arra még út sem volt, így a széle is elnyúlt a végtelenbe. Luxy Ferke unatkozott. Távolabb az Isten valamit dörgölt a ruhája aljával, rálehelt, kicsit megköpködte és tovább dörgölte. Ferke kíváncsian kiáltott, mit csinálsz?

Az Isten csak dörgölés közben felelt, Világosságot, mert nem jól látok!

Aha, mondta Ferke és kíváncsian közeledett. Nézte a sárgán csillogó valamit az Isten kezében és tetszett neki.

Segíthetek? Az Isten egy másik korongot lökött oda a lábával , Ferke a sálja végével kezdte dörzsölni. Az lesz éjjel, ez a nappali.

Az Isten a fényes korongot felhajította és jókedvűen kiáltott: Legyen Világosság!

És lőn!

Egymásra néztek és elnevették magukat. Ferke a másik korongot hajította az első után, aztán arra a napra elunva a teremtést, leült. Az Isten is töprengve melléült. Látszott rajta, hogy még valamire készül.

Ferke keresett egy füvet rágni, de az még nem lévén teremtve, egy rágót vett elő armanija zsebéből, kettétörte és felét az Istennek nyújtva békésen, elgondolkodva kezdtek rágcsálni.

Mit csinálsz a világossággal és a sötéttel?

Még nem tudom, van nevetett elégedetten az Isten.

Adhatnál nekem is belőle, mondta Ferke.

Jó, felelte az Isten, fele fele, fél világos, fél sötét

Kösz, nagyon rendes vagy, hálálkodott Ferke.

Aztán az első nap végén együtt indultak hazafelé, békésen, az eolhárfa lágyan zengő hangjától kísérve.

És még nem tudván eldönteni, hogy mi légyen, az út egyfelén nappal, másfelén éjjel volt, csak középen rajtuk kívül semmi nem volt.

..

A második nap nem sok történt. Mászkáltak és nézelődtek. A talpuk átnedvesedett, így az Isten Ferke helyeslése mellett a pocsolyákat egybe terelte, a homokból néhány várat építettek és nevetgélve spriccelték egymást . Lábuk nyomán a homokon mélyedések lettek, a bespriccelt vízből meg beltenger, meg minden féle tó lett . Nagyokat nevettek, a két korongot nézték, hemperegtek a sárga homokon, az egyik meleg pocsolyában áztatták a lábukat, mikor átmelegedtek egy jeges tóból nagy kortyokat nyeldekeltek.

Ahogy az Isten kendőjét meglibbentette, porfelhő kezdett kavarogni. Elgondolkozva nézték a kavargó port. Mindkettőjüknek hiányzott valami. Az ujjaikkal rajzolgattak a porba, de csak a fejüket csóválták, nem az igazi akart kibontakozni. Tulajdonképpen csak motoszkált bennük, valami még hiányzott a szárazról.

Szótlanul bandukoltak a messzi ködökben és így múlt el a második nap. Bámulták a hunyorgó csillagokat, a színesen villogó fényeket, sugarakat. Hátukat egy lassan forgó galaxisnak támasztótták. Érezték a mozgás és nyugalom ölelkezését, hallották az erő, energia csendes zümmögését és némely roppanását. Ők voltak mindöröktől, egymás mellett, egymással szemben és egymásért, tudva azt, hogy ők és nélkülük semmi nincs. Szerették és nem szerették egymást, de ez volt a természetes állapotuk, fel sem tűnt nekik.

Így jött el a harmadik nap reggele. Felpattantak és szótlanul rohantak a homok felé. Az Isten belemarkolt a levegőbe, tenyerével vékony szálakat sodort és szórta a lengő vékony szálak tömegét. Ferke a markába szedte a vizet összenyomta és zöld színű lé csorgott a szálakra. A sárga homokon zölden hullámzó puha szőnyeg terült el , talpukat selymesen simogatta. Letörölték homlokukról a verítéket, egy vastagabb valamit sodort az Isten, beszúrta a homokba. A tetejét Ferke zöldítette és aláültek az árnyékába. Elégedetten néztek egymásra, egy sárgás valami hullott le, Az Isten felvette, fogatta, nézegette, Ferke is nézte, azt mondta: egész úgy néz ki mint egy narancs, az illata is olyan, legyen hát narancs. Legyen, mondta az Isten, meghámozta, felét Ferkének nyújtotta és beleharapott. Tényleg narancs, mondta és nevetett.

Így lett, hogy a harmadik napon füvek, fák, bokrok lettek a vizek partján, megy virágok is. Mikor körül néztek , nagyon meg voltak elégedve és mindketten leszakítottak egy füvet rágcsálni. Alakul ez, kiáltott Ferke és nagyot hempergett a fűben. Az Isten is szakított egy gyümölcsöt, de az banán volt. Jóízű falatozással végezték hát a harmadik napot.