A Klubrádió mondja.

A Klubrádió mondja.

Azaz nem a Klubrádió, a Klubrádióban. Egy hölgy telefonál be, kedvencemet, a drága jó Bolgár urat Havas úr helyettesíti.

De ez mindegy, mellékes körülmény.

Azt mondja a hölgy, a kukák már az utcán voltak, mikor levitte a szemetet és beöntötte az egyikbe.

Aztán a lakásba visszamenve kinézett az utcára. Látta, hogy a szembe lévő háztól 3 gyerek óvatoskodik elő, nyitja a kukát és benne kotorászik. Találhattak valami ehetőt. (?) Kivették és ették. Ették.

Már miért ne ették volna, ha egyszer ehető?

Szóval a Klubrádió. Már a drága jó Bolgár urat, a kedvencemet helyettesítő Havas úr nem kérdezi meg, hogy a hölgy miért nem hívta be a 3 gyereket és vágott nekik egy egy darab kenyeret, kis sonkával, kis kolbászkával, szóval valami kis ezzel azzal, miért nem adott a gyerekeknek egy egy almáspitét, ezt azt. Nem, nem kérdezte meg. Mert Havas úr, a kedvencemet, drága jó Bolgár urat helyettesítve nem kérdez hülyéket, csak elakad a lélegzete. De rutinos, csak magában szidja kedvencemet, a drága jó Bolgár urat, hogy mi a francért kellett neki pont most helyettesíteni. (A műsort hallva, kedvencem a d.... .. …... .. is összeteszi a kezét és felfohászkodik: De jó, hogy ezt a Havas és nem én hallom!)

Na de miről is akartam írni, a Klubrádióról? Fenét. Havas úrról, a kedv.... …. .. …... ..ról? A fenét.

Az evésről?

Nem hiszem

Ja, valaki betelefonált a Klubrádióba. A VIII. kerületből.

Vigyázzatok emberek, közeledik az idő, hogy a VIII kerületből is jöhetnek a telefonok. 1-2, vagy 3, vagy több gyerekről, több hölgytől, többször.

Na erről akartam írni.

Csörög a telefon, vegyétek már föl!

Hát nem irigylem kedvencemet, a drága jó Bolgár urat, meg a helyettesét sem.

Urak, elnézést,...

Kedves György, azt hiszem én vagyok az idősebb druszám.

Szar állásotok van.