Reggel a kályha még meleg volt.

Reggel a kályha még meleg volt.

Az öreg megkotorta a hamu alatt a parazsat, vékonyabb fákat dobott rá és egy vaskos darabot, aztán visszabújt a takaró alá. Kis idő múltán pattogva, morogva lobogtak a lángok és áradt a meleg. Kupacka azt hitte az ég valamely részében van, csak nem tudta, hogy mi az az ég, de jó volt.

Felöltöztek, és lelépkedtek a nagy helyiségbe, amely reggel még csaknem üres volt. Egy asztalhoz ültek, a gyalult deszka tisztára törölve , rajta edények, amilyet Kupacka még nem látott. Az öreg eligazodott rajtuk, csak figyelni kellett és utánozni. Olyan dolgokat kaptak, amilyet Kupacka ínye még soha nem ízlelt. Ismeretlen húsdarab, tojás és egy csípős kenőcs, fehérbélű kenyér. Valami finom illatú, színes, puha anyagot is adtak, amit a kenyérre kent az öreg késsel és jóízűen harapott. Kupackának is nagyon tetszett. Egy bögrében édes, meleg, sűrű barna folyadék volt, becsukta a szemét és úgy kortyolta lassan, hogy soká tartson.

Evés után a szobájukban régi ruháikba bújtak, a nagy csizmákat, meleg bőröket és sapkát, kesztyűt. Az öreg megkérdezte, hogy a Nagy Sámánt hol találják és elindultak.

Az utca végén egy nagyobb ház állt, már néhányan voltak, akik előttük érkeztek. Sorjában jutottak be a Nagy sámánhoz, aki egy fehér kabátban lévő fiatal volt. Kupacka azt gondolta, hogy a sámán kisinasa, csak mikor egy ugyancsak fehér kabátos sámánlány mondta, hogy az maga a sámán, akkor kezdte hinni. Le kellett vetkőzniük, és Kupacka félve utánozta az öreget. Hátát kopogtatták, csövet tettek az oldalához, melléhez, lefektették és nyomogatták a hasát, oldalát, belenéztek a szájába. Látta, hogy az öreget is alaposan körülvizslatják, hát kicsit ijedten, de tűrte.

Aztán az öreg nagy beszédbe bonyolódott a sámánnal, aki bólogatott, magyarázott, megint a szájukba nézett. Láthatóan megegyeztek az öreggel. A sámán írt valamit, biztatóan nézett rájuk. Felöltöztek. A papírokkal aztán átmentek egy másik házba, ahol egy szakállas, igazi sámán vette el a papírokat és leültette őket. Aztán hátra ment és amint utána pillantottak, látták, hogy láng fölött melegít egy edényt, folyadékokat tölt bele, porokat és összerázza az edényt. Kupacka bizalma visszatért, látta az igaz sámánt, megkapta az üvegecskéjét, kis golyócskákat és porokat. Az abrakadabrát kétszer is el kellett mondani, amíg megtanulta, hogyan kel a varázsszereket használni. Az öreggel kevesebb baj volt, csak két dolgot kapott, azt is egyszerre megértette, mit csináljon velük.

Visszamentek a szobájukba. Kupacka látta, hogy közben rendbe tettek mindent, neki semmi dolga nincs. Kirakta varázslatos dolgait és szépen beszedte, ahogy mondva lett.

Gyorsan szaladt az idő, újra lementek. Az asztalnál a termetes asszonyság jelent meg és barátságosan érdeklődött hogylétük és étvágyuk felől. Aztán egy ízletes levet kaptak, benne valamik úszkáltak. Az öreg jóízüen ette. Így Kupacka megnyugodva utánozta és igen elégedett volt.

Szobájukban kellemes meleg volt. Leheveredtek az ágyra. Az öreg elmondta, hogy újra mennek a sámánhoz, fogakat fog nekik növeszteni, amivel újra tudják rágni a fókahúst a füstről. Aztán hirtelen arról kezdett beszélni, hogy mi lesz, ha elfogynak a varázsszerek, mert mégsem lehet mindig értük jönni. Kupacka megijedt, nem tudta, hova akar az öreg kilyukadni. Egyenlőre nagyon jól érezte magát és még a visszaútra nem is gondolt, legfeljebb a következő napra. Remélte, hogy még tovább tart az álomszerű állapot.