Mikor átfogtam a derekát,...

...kissé hátrahajolt, csak annyira, hogy érezzem feszességét, mikor felé hajoltam és leheletem a nyakát érte, csak megborzongott a teste, mint gyenge remegés, mikor ajkam a füle alatt a bőréhez ért, a sóhaj melegen kacagva borult ránk, mint szemérmes takaró, szemének villanásával zárt magába. Nyakán a puha csók, meleget sugárzott, ajka nyíló rózsabimbó. Leple libbent, keble rebbent és táncoltak az árnyékokkal ölelkező fények. Perzselt derekán a bőr, karjai átfonták nyakamat, foga koccant fogamon, …

és a lehullt lepelre roskadtunk, lángban égve, hideg remegésben, szálltunk a fény felé, ködökkel takarództunk, bújócskát játszva,  öleltük egymást megtalálva...

…. Az Öreg ránézett Vírusosra, krákogva kérdezte: Hallod-e! Most te mesélsz, vagy én mesélek ?

Egymásra néztek, elnevették magukat.

A távoli csillagok is hunyorogva nevettek rajtuk, talán egy puha szót hozott a súgó szél- Majmok!