Gyerekkorom emlékezetes képe talán már csak bennem él.

Gyerekkorom emlékezetes képe talán már csak bennem él.

Újpesten, a réges-régi nagypiac egyetlen utcáján a kocsimázsálótól a másik vég felé haladva, jobboldalon volt néhány káposztás, krumplis és más hasonló jellegű stand, aztán semmi, csak a megyerre menő villamos sínje futott a Károlyi utcán, a bal oldalon, a járda mellett. Ott, ahol a járdán mindig volt egy kis szénamaradék, a szegély mellett kis lótrágyamaradék a hétvégi nagypiac eredményeként, a környékből, Fót, Mogyoród, sőt még Veresegyház kocsijai nyomán. A bal oldalon kis standok, gyümölcsök, tejesek, húsosok és úgy középtájon, a templomkert plébánia felé eső végén átjárással a kis sor felé.

A fekete, keményre taposott földön a hátát kerítéshez támasztva ült a koldus. Nem volt végtelen öreg, reszkető, csak nyomorult. Két lába helyén két facsonk, mellette két mankó. Nyakában egy ládika, oldalán kis tekerővel és szólt a zene, nyáron, szemerkélő esőben, ősszel, fújó szélben a avarban, a téli fagyban, még a hó tetején is.

Unalmas? Nem is láttatok ilyen műláon vánszorgót? Nem. Nem is láthattatok, hiszen 94 éve véget ért az I. és 67 éve a II. Vh. (Gyengébbek kedvéért: VILÁGHÁBORÚ)

Nézem a TV-t. Pistorius „csak” második a 200 m futás döntőben, egy brazil versenyző verte meg. 22 másodpercnél jobb idővel.

Micsoda egy szar idő, mondja Usain Bolt aki azért jó 20 métert vert volna rá a győztesre, de szívből, őszintén gratulál a döntő minden résztvevőjének.

Usain Boltnak két formás, saját lába van.

Pistoriusnak és a brazil versenyzőnek egyetlen lába sincs. A döntő többi tagjának is legalább egy lába hiányzik.

Futóverseny volt. Olimpiai döntő. Lábak és láb nélküliek futottak.

Rohadék, csaló rokkantak, futnak, de dolgozni nem akarnak

Ugye Orbán? Te még hülyén is dolgozol!