Théba utcáin a Nap forró szőnyege fedte a port.

Théba utcáin a Nap forró szőnyege fedte a port.

Ámon templomában, az aranyházban égtek az illatos füstölők, az oszlopok erdejében a boltívek alatti hűsben a könyörgő ének és reszkető ima együtt indult az Istenhez kérve a gyógyulást fiának a nagy fáraónak.

Az Élet Házának homályos szobájában üldögélt Ptahor, az udvari koponyalékelő és sűrűn kortyolgatott a hideg árpaléből. Fehér gyolcskendővel törölgette izzadt arcát és várta a hívást a palotából. Mikor a gong hangja háromszor végig szállt a városon, nem is lepődött meg. Felállt és végigment az Élet Házának bűzös szobáin, a szalmán heverő, hörgő testek között és a kísérő szolgának két testre mutatott. Azok felkapták a testeket és elloholtak velük. Bő vízzel mosdatták és ültették az elsőt, egy öreg embert a székre, odakötözték és a fejét a speciális támlához rögzítették. Borba kevert, füvekből főzött bódító itallal itatták.

Szinuhe, barátjának fia, az ifjú orvos, aki az Élet Házában Ámon bölcs papjaitól tanulta a gyógyítás művészetét, Ptahor intésére leborotválta a gyér hajat a fejbőrről, borral öntötte le és megtörölte. A tisztára törölt szerszámokat, a fényes bronzkést nyújtotta az udvari koponyalékelőnek, aki a szent lángba tartotta, míg elmormolta a fohászt, aztán gyors mozdulattal vágást ejtett s bőrön. Ujjával vérbe nyúlt és félretolta a bőrt, a koponyára illesztette a lukas fúrót és forgatni kezdte. A karcsú vésőt a szélekre fektetve a kis kalapáccsal ütögette. Két is csipesszel emelte ki a kerek csontdarabkát.

Az agy kékesszürkén remegett a seb mélyén, vörös csíkok kanyarogtak rajta és látszott, amint a vér lüktet a csatornákba. Ptahor felemelte a kezét, a homorú tükrök fényét a lukra parancsolta és mutatva Szinuhénak, meg a többieknek mondta: Nem látok semmit, a bajnak máshol kell lenni.

Visszahelyezte a csontlapocskát, felette összevarrta a bőrt. Mire a köteleket feloldották, a test élettelenül hullott a földre. A szolgák kivitték.

.......................

A másik beteg hatalmas néger volt. Valamelyik örömház falánál találták néhány napja, betört fejjel és holt részegen. Azóta csak nyögött és megszólalni sem tudott. Megitatták őt is, hunyt szemmel nyelte a boros italt. Fölkötözték a székre és a fejét szorosan rögzítették. A bőr felvágása után a vért kendőkkel itatta fel Ptahor és a lángba tartott csipeszekkel állította meg a sistergő vérzést. Itt nagyon gondosan dolgozott. Amint a kifúrt és töredezett csontlemezt elemelte, az agyon véralvadék, néhány csontszilák látszott. Ptahor átváltozott. Egy kézmozdulattal parancsolta a szolgákat, hogy a tükrökkel a fényt hová irányítsák, a bortól és sörtől gyakorta reszkető keze halálos biztonsággal vezette a csipeszt, a csontszilánkokat, vérrögöket egyenkén emelte ki az agyból szellő fuvallatú lágysággal tisztította meg a sebet, hogy végül már nem is lehetett látni, hol volt a sérülés. Szinte papirusz vékony ezüstlemezecskét tartott Ámon szent lángjába és befedte a csonton a nyílást. Apró kis ezüstszegekkel rögzítette a lemezt, felette a bőrt gondosan a helyére igazította és összevarrta. A szolgáknak szólt, ébresszék fel az eszméletlen beteget. Ptahor még mosta a kezeit, mikor a néger ajkát az első káromkodás elhagyta. A székről már magától kelt fel. Ptahor bólintott, úgy, úgy. Ha minden rendben lesz, 3 nap múlva meggyógyul.

Szinuhe elmosta a szerszámokat és puha gyolccsal szárazra törölgette. A kis ébenfa ládikában elhelyezte és az udvari koponyalékelő mögött Ámon Házába mentek. Ott már várta őket a fáraó palotájából érkezett küldöttség az üzenettel, hogy a palotába kéretik a tiszteletre méltó Koponyalékelőt. Egy kortyot ivott csak és intett Szinuhénak, menjünk. *

* Mika Waltari: Szinuhe (átültetés szabadon.)