.............Jedes fünfte Kind lebt in Armut.

.............Jedes fünfte Kind lebt in Armut.

Minden ötödik gyermek szegénységben él. Ezt írja a német statisztika. Megyek a napi bevásárlásaimat intézni. A bevásárló kocsit tolom befelé az üzletbe. A bejáratnál csillog-villog egy autóféle kütyü, egy fiatal férfi gyömöszöl egy gyereket belé pénzt dob be, a ketyere izeg-mozog, a fickó idétlenül vigyorog és gügyög. Ez volt az első gyerek.

A másodikat látom, az anyja ülteti a bevásárló ülőkére. Egy csomó banánt mér a kocsiba, ráragasztja a zacskóra a címkét. Vásárolgatnak. Úgy hétvégiesen. Egy kis ez, egy kis az, látom alig fele fölösleg, mert miért kell az uborka mellé külön kétféle saláta, el nem tudom képzelni. Azért bizonyára jó, ha van a háznál. 3 doboz macskakaja, egy konzerv kutyakaja. Ezek nem esznek salátát, meg talán anyuka nem is tud főzni. Talán, ez egy szegény gyerek? Nem úgy néz ki. Még látok ilyen gyerekeket, valahogy a szegénység jeleit nem találom rajtuk.

Összefutok a volt szomszédommal. Na ő egy szegény ember. Nem győz dolgozni, a múltkor is elköltözött, mert ugye a lánya már nagyobbacska lett és a kis lakás, a két szoba már nem elég. Szegény egy nagyobba költözött, mert egy gyereknek kell az a külön szoba, hát szegény ember, … Két álló hónapig, festés, padlócsere, meg arra a rohadt bútorra egy hetet kellett várni, aztán napokig összeszerelés, beállítás, hiába, mindent a gyerekért. Anyuka nem dolgozik, mert hát ugye a háztartás, meg a gyerek, … Na. Aztán látom, hogy szegény kis gyerek, olyan festőasztalt kapott. Még egy hónappal Mikulás előtt és ugye jóval karácsony előtt is. Kell az egy ilyen szegény kis gyereknek. Kigombolja a kis gézengúz a kabátját, pislogok egyet, mert olyan kis hegyesedő pulóverecskéje van a kislánynak, …

Nézem az apját, összevigyorgunk. Mondom neki, nehéz a szegény gyereknek. Bólogatunk. Kamaszkölykök robognak két polc között, odapörögnek a szegény kislány felé. Úgy sajnálom, micsoda sanyarú a kis szegény gyerek sorsa.

A többi gyerek vagy békésen üldögél, vagy rohangászik és sivalkodik az üzletben, kifelé jövet az autószerű kütyü előtt több gyerek áll sorba, anyukák, apukák beszélgetnek a ketyere meg nem áll. Szegény gyerekek.

A mókát félre, ha reggel csupa véletlenségből az utcán látom, hogy némely autóból 4-5 gyerek is kidőlve, rohan az iskolába, arra gondolok,micsoda sanyarúság, szomszéd hozza két-három család gyerekeit is iskolába. Délben meg szegény lányok a kinőtt, seggükön feszülő ,farmerban kénytelenek hazafelé bandukolni, a srácok meg bicajjal némelyik kis, 50 ccm-es robogóval sündörögnek köröttük, olyankor úgy, de úgy sajnálom a szegény gyerekeket. Keresem rajtuk az alultápláltság jeleit. Nem látszik. Keresem az elrongyolt ruházatot, nem látom.

Pedig vannak gyerekek, akik némely nap reklámokkal nyargalnak néhány órát. Látok fiatal lányt, aki egyszer egy héten az anyjának segítve takarított a lépcsőházban. Igaz már a férjét is láttam segíteni. Látom az embereket. Az üzletben meg-meg nézik az árakat is. Mert itt is emelkednek némely árak. Legutóbb a tej. 12, 2%, egyik napról a másikra, szó nélkül. Igaz a sör 1%-al olcsóbb lett.

A kukák pedig állnak. Nem kotorásznak bennük, éhes gyereket meg nem látni. Van szegény gyerek, ha egyszer már az újság is írja. Igaz, azt nem írta, hogy éheznek. Mer azt hiszem, ha itt gyerekek éheznének, gyors kormányváltás lenne. Ezt a kormány is tudja!