....Ma aláírta, a stratégiait. Hosszútávra. 1+12+4 = 17.

Az Isten körbepillantva mintha egy terítékkel többet látott volna és mire a kérdésig eljutott, csak a fejét lehajtva kuncogó Vírusosra pillantott, elfogta a rémület. Már hallotta is az ajtó előtt a tűsarkok kopogását, mélyet lélegzett, az esti fényben nem látszott könnyű pirossága. Az ajtóban Lilith állt, talpig fekete estélyijén a csillagok gyémántjai szikráztak. A lélegzet sem hallatszott, olyan lélegzetállítóan gyönyörű volt. Vírus ugrott, becsukta az ajtót, kézcsókom Istennő rebegte, bezsebelve Lilith pillantását és az Isten irigykedő sóhaját. Épp jókor érkeztél drágám, tüsténkedett Lucybaby ártatlan mosollyal és a két nő megölelte egymást, cinkosan kacsintva. Leültek enni. Ferke lopva sóvárgó pillantást vetett a butykosra, az Isten zavarában a tányér széléről akart egy darabkát törni, Baby finomabbnál finomabb falatokat rakott a tányérokra. A sógornő Vírusos mellett kacarászott, mikor Vírusos a fülébe súgott valamit. Krampuszkák sem zajongtak, csak sűrűn cuppogtak. Remek egy vacsora volt.

Az Isten lelkesen magyarázott Lilithnek hogy milyen típusmódosításon töri a fejét Vírusoson. Az asszony sejtelmesen mosolygott és néha bólogatva helyeselt. Kávéra a szalonba indultak, de Vírusos intésére Ferke kissé hátramaradt, az üveget kicsit meghúzták és aztán ők is megkapták csészéjüket.

Krampuszka Vírusosnak mutatta új szintijét. Az öreg leült, ujjaival érintette a billentyűket és lehelet finom hangok lebegtek. Vírusos a sógornőre nézett és kicsit rekedten de nagyon hamisan kezdte énekelni, hogy „csak egy kislány … Az Isten bólogatott. Lilithre nézett, aki puha pillantást vetett felé és halkan dúdolt.

Vírusos önfeledten dünnyögött, simogatta a billentyűket és nem érezt a veszélyt, mert az Isten a háta mögött volt és azt igazán nem gondolta volna, …

Csak elaludt és amikor az Isten a szőnyege fektette, nem érzett semmit. Nézték, amint olyan arasznyival megnyújtotta, amint a hastájékról egy csomó anyagot szedett le, rakott a vállakra, combokra, a bőrt feszítette, fényesre dörzsölte a szemeket, fölborzolta a hajat. A fogakat kiszedte, a porceláncsésze fehér darabjaival kiegészítette és háromszoros sorban rakosgatta, csak a két sort eldugta. A Vírusos lábait egy gondolattal egyenesebbre igazította és a bütyköket lefaragta. A hölgyek elégedetten nézték és kuncogva suttogtak, mutogattak. Az Isten homlokán apró izzadtságcseppek jelentek meg. Ferke is nézte, csak úgy mellékesen kérdezte, hogy a fejbe tesz egy kicsit több észt is? Röhögtek.

Nézték, ahogy Isten dolgozott. Ferke sógornője, meg Lilith és Lucybaby is egyre morcosabb képet vágtak. Az Isten fölnézett, nem tetszik? Kérdezte z asszonyokat. Sógornő durcásan toppantott, nem! A régi Vírusost akarom, az olyan aranyos volt. Ennek semmi pocija, a haja is olyan hullámos, meg az egész nem olyan. És legörbült a szája. Az asszonyok bólogattak, az Isten vállat vont és visszaigazított mindent. Vírusos álmában vigyorgott, aztán mikor a sógornő haja megcsiklandozta az orrát, kis tüsszentéssel ébredt.

A nők dicsérték, hogy milyen szépen énekelt, az Isten mosta a kezeit és Ferke körbetöltötte a poharakat. Csak Vírusos arcán egy icike-picike  ránccal alig észrevehetőn mintha több lett volna, a jótékony felejtés ránca futott a többi között.

Fújt, ...

Nem is tudom, miről is van szó?

Wilhelm Adam: Nehéz elhatározás.(Forrás)

…..Napok óta gomolygott a nedves köd.

Andreas toporgott a kemény havon és előre figyelt. A folyó felőli zajok átszivárogtak a vattás levegőn, alig lehetett kitalálni, hogy mitől

származnak. A fémcsörgés is olyan tompán hangzott, mint a zsákok puffanása. Maga előtt, mint szürke fal meredt a levegő. Óvatosan lépegetett előre, szemeit meresztve a zajok irányába. Bátor fickó volt, meg átgondolta, ha ő nem lát, őt sem látják. Ebben igaza volt.

Lépteket hallott, megállt. Árnyak mozogtak elől, víz csobbant. Hátrálni kezdett. Mikor elérte a helyét, megkönnyebbült. Érezte, hogy nyakán, hátán az izzadtság hidegen fut végig, borzongott. A feléje szűrődő hangok a háta mögött jelezték, hogy az őrségváltás közeledik. Josef, falubelije jött váltani. A formaságok elmormolása után az őrparancsnoknak jelentette, hogy ott, elől valami van. Bizonytalan zajok, árnyak mozognak, hallatszik a vízcsobogás. Az őrparancsnok csendet intett. Fegyvert szegezve indultak előre alig néhány méter után hallották a zajokat, néhol látták is a ködben a sűrűsödő árnyakat. Óvatosan hátráltak. Az összekapart földmélyedésben a sátorlapok alatt megtekerték a telefont és suttogva jelentették a parancsnokság felé a látottakat.

Kavargott a köd. Zajok reccsenések, a folyó felől, a szürkeség feketére váltott, mintha szél támadt volna. Josef tüdejébe mint éles kés mart bele a jeges fuvallat, kapkodta a levegőt. A sötétséggel a csend vastag takarója telepedett a tájra, csak a szél kezdett jeges nótát dúdolni és fehér pelyhek járták táncukat derekuk ívét a szélnek engedve.

Mintha sóhajtott volna a folyó.

**

**

Lara fehér ruhájában illatozott Pavel karján. A fiú széles vállán feszült az öltöny kabátja, vakító ingén a nyakkendő sötét színe nyakától kétfelé osztotta a hószínű dombos síkságot. Akkora volt a legény, hogy mellére tűzhette volna ékes virágnak a lányt, de engedelmes kutyaként követte Lara minden szökkenő lépését. Mentek fölfelé a lépcsősoron a szobor lábához.

.                                                  

Vitték a vörös rózsacsokrot, közepén egy szál fehér kardvirággal. Fölérve letették a csokrot a „katona” lábánál. Visszanéztek a városra, a lent futó folyóra, hátán fehér hajókkal, a szerteszét futó utakon mozgó pontokra.

Aztán felemelték a fejüket, magasban a „katona” arcán mosolyt láttak.

A lány belesimult a fiú karjaiba és csókjával olvasztotta a fiút.

Az emlékmű lábánál a sírban egy csontocska táncra perdült, és a mezőn a zöld fű alatt bólogattak a koponyák.

**

**

Az őrhely felett a szél elsöpörte a ködöt, helyette éles késként metsző fehér függönyt fújt az őrszem arcába. Morgást hallatszott és éles csattanással robbantak a becsapódó lövedékek. Zuhogtak a robbanó gránátok arra balkéz felé. Jelzett az őrparancsnoknak, aki kijött, távcsövével próbálkozott tájékozódni, aztán visszament a fedezékbe jelentést tenni.

Nov 19-e volt, hajnalodott. Kletszkaja felől, a folyó felső folyásának irányából és a szerafimovicsi hídfő felől vöröslött az ég, rengett a föld és senki nem irigyelte a 3.román hadsereget. Ha még azt is tudták volna, hogy a 3. román hadsereg már nincs is, …. de erre nemsokára maguk is rájöttek, mikor felfedezték, hogy az ágyúdörgés már a német 6. hadsereg háta mögül hallatszik.

Az őrszem kicsit oldalt lépett, nadrágját gombolta dideregve. Elcsodálkozott, mikor egy sárgás jégdarab esett a hóra és  jeget dörzsölt le a bőréről.

Öt év körüli fiúcska kapaszkodik az asszony kezébe, mennek a lépcsőn föl.

Szervusz Testvér! Honnan jössz?

...Az elmúlt évben 365X próbálkoztam nálad, de csak 36X sikerült „eredményt” elérnem,

.............Jedes fünfte Kind lebt in Armut.